Az ébresztő keltette Averyt. Ránézett a telefonjára, és látta, hogy reggel 5 óra van, mint mindig. Avery szerette a rutint. Ez hazugság volt. Avery a rutinjainak élt. Minden hétköznap reggeli rutinja kész művészet volt. Mindez azzal végződött, hogy tíz perccel a főnökei előtt megérkezett az irodába.

Enyhe kifejezés volt azt állítani, hogy a főnökei annyira függtek a káosztól, mint ő a rutintól. Vance alfa és Vivienne luna az alfa farkasok mintapéldányai voltak. Magabiztosak voltak, határozottak, kiváló döntéshozók és intelligensek. De ez azt is jelentette, hogy az volt a szokásuk, hogy oda irányították a figyelmüket, ahol éppen a legnagyobb szükség volt rá.

Itt jött a képbe Avery. Személyi asszisztensként az volt a feladata, hogy rendet teremtsen a káoszból. Gondoskodott róla, hogy ne tévesszék szem elől a lényeget. Biztosította az üzlet két oldala közötti koordinációt is. Ez azt jelentette, hogy tisztában voltak a közelgő határidőkkel, és ami a legfontosabb: a döntéseik és ötleteik világos, érthető formában jutottak el a cég többi részéhez.

Avery ómega volt, ami azt jelentette, hogy a falka rangsorának legalján foglalt helyet. Legfelül állt az alfa és a luna. Utánuk következett a béta és a párja. Szükség esetén ők helyettesítették az alfát és a lunát, és ők voltak a legközelebbi tanácsadóik.

Aztán ott volt a gamma. Ő volt a falka legerősebb harcosa. A rangsorban a harcosok következtek, akiket deltáknak hívtak. Ők a végsőkig edzették és hajszolták a testüket, és akár az életüket is feláldozták volna a falka biztonságáért.

Az epszilonok voltak a mindennapi farkasok. Nem voltak felül, de alul sem. Legvégül pedig az ómegák következtek, az alárendeltek. ők voltak a lágy és gyengéd farkasok, akik mindenkiről gondoskodtak és elfogadták a parancsokat.

Avery tudta, hogy vannak ómegák, akik szégyellik a státuszukat, vagy azt kívánják, bárcsak magasabb rangjuk lenne. De Averyt ez nem érdekelte. Lehet, hogy a magánéletében nem ő volt a leghatározottabb személy, de a munkában híres volt arról, hogy mindenkit mozgásba tudott hozni.

Amikor bent volt a cégnél, nem Avery, az ómega volt, hanem Avery, az alfa és a luna asszisztense. Az ő tekintélyükkel lépett fel, nem a sajátjával.

Ahogy Avery belépett az irodaházba, a recepciós pultnál álló őr üdvözölte. Avery minden őr nevét ismerte, ahogy a párjukét és a gyerekeikét is.

– Ma három perccel korábban jöttél, Avery – kuncogott Charlie, a szolgálatban lévő őr.

– Kedvem támadt egy gyors szunyókáláshoz, mielőtt a főnökök megérkeznek, Charlie – viccelődött Avery. Hallotta a férfi kuncogását, miközben az expressz lift felé sétált, amit csak ő, a főnökei és a fontos vendégek használhattak.

Ahogy a lift felfelé siklott, lágy, megnyugtató zene szólt. Oldaltáskája a vállán lógott, benne a táblagépével és a laptopjával. Halk csilingeléssel kinyílt a lift ajtaja, és ő kilépett az üres legfelső szintre.

A legfelső szintet a főnököknek tartották fenn. Amint valaki kiszállt a liftből, a cég logója fogadta: VGE, Valerius Global Enterprise.

A jobbra lévő nagy ablakokat, amelyek a városra néztek, mély kékeszöld színű, nehéz bársonyfüggönyök keretezték. A liftek felőli válaszfalnál két kanapé állt. A terem bal oldalán két tárgyaló volt, egy nagyobb és egy kisebb.

Két ajtó vezetett más helyiségekbe, amelyekbe nem lehetett belátni. Az egyik a konyhába, a másik a vendégmosdóba nyílt. A túlsó falon is volt két ajtó. Előttük állt egy nagy íróasztal. Ez volt Avery asztala. A mögötte lévő ajtók a főnökök irodáiba vezettek.

Avery elmosolyodott, és letette a táskáját az asztalára. Halk dallamot dúdolva bement a konyhába, és nekilátott a kávéfőzésnek.

Míg a kávéra várt, előkereste a főnökök mai időbeosztását a táblagépén, és gyorsan átfutotta. Hallotta a lift csilingelését, és beléptek a főnökei. Vance alfának, mint szokás szerint, a lunája vállán pihent a karja.

– Jó reggelt! – üdvözölte őket Avery mosolyogva, és nyújtotta a kávét.

– Jó reggelt, Avery, köszönöm – mondta Vance alfa.

– Reggelt, Ava, mint mindig, most is életmentő vagy – mondta Vivienne luna, és egy nagyot kortyolt a kávéból.

Mindhárman a jobbra lévő ajtón, Vivienne luna irodájába mentek be; az alfa a kanapéra huppant, Vivienne lunát pedig az ölébe ültette.

– A mai nap viszonylag nyugodtnak ígérkezik – kezdte Avery. – Vivienne luna, önnek találkozója van a polgármester férjével, hogy átbeszéljék a húsvéti parti terveit. Vance alfa, önnek konferenciabeszélgetése lesz az észak-európai ágazat vezetőjével az ottani legújabb fejleményekről. El kell készítenie a falka költségvetését, és délelőtt 11-ig le kell adnia nekem. Másolatokat készítek belőle, hogy kéznél legyenek a délutáni megbeszélésen – folytatta.

– A napot ebéddel zárják. Beszéltem a falka szakácsnőjével. Várja önöket, az ebéd készen lesz, utána pedig megbeszélésük van a falka vezetésével – fejezte be.

– Köszönöm, Avery. Időben elkészülök a költségvetéssel – bólintott Vance alfa.

– Délután te is velünk tartasz, ugye? – kérdezte Vivienne luna.

– Igen, ott leszek, hogy jegyzeteljek, mint rendesen – erősítette meg Avery.

– Helyes, és ragaszkodom hozzá, hogy ott is töltsd az éjszakát. Igazán gyakrabban ki kellene látogatnod a falka területére, Ava – erősködött a luna.

– Tudom, megpróbálom, Luna – válaszolta Avery.

– Jó, szavadon foglak. No, jobb, ha nekilátunk, ha el akarunk készülni ebédig – mondta a gyönyörű szőke farkaslány, majd egy puszit nyomott férje arcára, mielőtt megpróbált felállni. Az alfának láthatóan nem volt elég ez az apró gesztus, így visszahúzta őt egy csókra. Avery elhagyta a szobát. Sosem lehetett tudni, mi lesz a vége, ha ez a kettő belekezdett.

Egy órával később Vance alfa gondolati úton kereste meg Averyt.

„Avery, gondoskodj róla, hogy az autó, amivel hazamegyünk, egyes szintű biztonsági fokozatú legyen” – mondta neki.

„Igen, alfa” – válaszolta a lány.

„Miért kér teljes páncélozottságú autót, speciális mágiaellenes védelemmel?” – tűnődött. Ilyeneket csak akkor használtak, ha a mágikus közösség felől reális fenyegetés érkezett. Gondolati úton kereste Joey-t, az alfa pár állandó sofőrjét.

„Szia Joey, a főnök egyes szintű autót akar a hazautazáshoz” – üzente.

„Nem probléma, Miss Solis, bajra számítunk?” – kérdezte a férfi.

„Nem tudom, de tartok tőle. Az alfa nem árult el részleteket. De ilyen autót nem használunk csak a poén kedvéért” – válaszolta.

„Vettem. Megteszem az intézkedéseket, és gondoskodom egy kísérő autóról is, a biztonság kedvéért” – mondta Joey.

„Köszi, Joey.”

„Alfa, Joey készenlétbe helyezi az autót. Kísérőről is gondoskodik” – küldte Avery a gondolatot Vance alfának.

„Köszönöm, Avery.”

Vance alfa fél órával a határidő előtt elkészült a költségvetéssel, aminek Avery nagyon örült. Miután előkészítette a mappákat, mindkét főnökének üzente gondolatban, hogy tíz perc múlva indulnak.

Az alfával és a lunával együtt lementek az expressz lifttel, és Avery jelzett Joey-nak, a sofőrnek, hogy úton vannak. Miközben Joey tartotta az ajtót, hogy a főnökök beülhessenek a hátsó ülésre, Avery az anyósülésre mászott be.

A falka területére vezető út körülbelül húsz percig tartott, és amint átlépték a határt, Avery érezte a változást, és nyugalom szállta meg. Szeretett visszatérni a falka területére. Gyönyörű volt, mérföldeken át elnyúló, érintetlen erdőkkel. Már viszketett a bőre, hogy kifuthasson a fák közé. De ezzel várnia kellett a megbeszélés végéig.

Még tízpercnyi vezetés után feltűnt a falkaház. Lenyűgöző, hagyományos rönkház volt, csak jó pár mérettel nagyobb a szokásosnál, virágágyásokkal és kavicsos ösvényekkel körülvéve. Amikor megálltak előtte, az alfa és a luna az ebédlő felé vették az irányt.

Mikor Vivienne luna észrevette, hogy Avery nem követi őket, megfordult, hogy keresse az asszisztensét.

– Ava, te hová mész? – kérdezte.

– Megyek a konyhába, bekapok egy szendvicset, aztán előkészítem a tárgyalót a vezetői gyűlésre – felelte Avery.

– Nem velünk eszel? – kérdezte az alfa.

– Úgy gondoltam, a lunával szeretnének egy kis kettesben töltött időt – válaszolta Avery mosolyogva.

– Ugyan már, a napom nagy részét ezzel az ogre-ral töltöm. Szükségem van egy kis intelligens társalgásra – panaszkodott Vivienne luna.

– Kicsim, talán én nem vagyok elég neked? – kérdezte az alfa, úgy nézve, mint egy elveszett kiskutya. Averynek el kellett fordulnia, hogy el ne nevesse magát.

– Édesem, tudod, hogy testestül-lelkestül imádlak. De szükségem van egy kis lányos dumára, hogy ne őrüljek meg – bújt oda a luna, és könnyű csókot nyomott férje ajkára.

– No jól van, azt hiszem, be kell érnem ennyivel – mosolygott az alfa.

– Akkor el van döntve, Ava, velünk eszel.

– Igen, Luna – erősítette meg Avery, és követte főnökeit az ebédlőbe, ahol a főasztalnál csatlakozott hozzájuk.

Az ebéd kellemesen telt, Vivienne luna gondoskodott róla, hogy Avery értesüljön a falka legfrissebb pletykáiról.

„Ők a tökéletes pár mintapéldányai” – gondolta Avery, ahogy az alfa párt nézte. Valódi társak voltak, efelől senkinek sem volt kétsége. Minden vérfarkas remélte, hogy megtalálja az igazi társát, akit az istennő neki rendelt.

De mivel egyre több farkas élt az emberi társadalomban és vették át annak szokásait, az igazi társak egyre ritkábbá váltak.