Harmadik fejezet

•SEBASTIAN•

Az állam is leesett, ahogy ránéztem a gyönyörű nőre, aki belépett a nappaliba. Élénkvörös, nagyon hosszú és dús haja volt, pisze orra és természetes vörös ajkai, amik annyira csókolnivalónak tűntek. Volt egy septum-piercingje, amitől igazi vagány csajnak látszott. Az alsó ajka oldalán is volt egy karika.

Cargo nadrágot viselt egyszerű fehér pólóval és bokacsizmával. Ahogy egy ilyen összejövetelre felöltözött, már le tudtam szűrni, hogy cseppet sem érdekli, mit gondolnak róla mások. Magabiztosnak tűnt, és a kisugárzása azt súgta, hogy meggyűlik vele a bajom, ha végül tényleg feleségül veszem.

– Sziasztok! Remélem, nem késtem sokat – mondta rágógumizva, miközben leült a szülei mellé.

– Nem késtél, drágám. Pont jókor jöttél – válaszolta anyám mosolyogva.

– Ő lenne a leendő férjem? – kérdezte, miközben végigmért tetőtől talpig, én pedig feszengtem elektromos kék szemeinek intenzív pillantása alatt.

– Igen, ő az, akihez hozzá mész – felelte Mr. Holloway, a lány pedig undorral mért végig.

– Nem tetszik. Túl dögös, én pedig utálom a jóképű férfiakat. Általában bunkók, tiszteletlenek és túlságosan el vannak telve maguktól – mondta, én pedig megforgattam a szemem a megjegyzésén.

– Nos, az érzés kölcsönös. Nem éppen abba a kategóriába tartozol, akikkel én lógni szoktam. Ha egy tízes skálán kellene pontoznom téged, akkor egyest kapnál – vágtam vissza, mire dühösen elkomorodott.

– Egy szemétláda vagy! – szidott le, én pedig felkuncogtam.

– Ezt már sokszor hallottam, szóval nem újdonság – válaszoltam, és éppen válaszolni készült, amikor a szülei, akik csendben figyelték a párbeszédünket, leállították.

– Ebből elég! Még csak most találkoztatok először, és máris utáljátok és marjátok egymást. Így fogtok viselkedni akkor is, ha már házasok lesztek és együtt éltek? – kérdezte néhány másodperc múlva Mrs. Holloway, én pedig horkantam egyet.

– Én biztosan nem megyek hozzá ehhez a tuskóhoz. Bunkó és tiszteletlen – mondta a lány, én pedig hidegen elmosolyodtam.

– Én pedig biztosan nem veszek el egy ilyen sárkányt, mint te – jelentettem ki, és gyűlölködve néztünk egymásra.

– Elég legyen! Kezdjetek el úgy viselkedni, mint a felnőttek, ne mint a gyerekek! – kiáltotta el magát anyám, amikor betelt nála a pohár.

– Pontosan, össze fogtok házasodni, és éretten kellene viselkednetek, el kellene viselnetek egymást. Erről szól a házasság – mondta Mrs. Holloway, én pedig észre sem vettem, és felhorkantam.

– Muszáj hozzámennem? Van más rendes és jól nevelt lány is, akit választhatnátok nekem, és sokkal különbek nála, ha már ennyire ragaszkodtok a házassághoz. Ez a nő tiszta őrült! – fakadtam ki, mire ő megforgatta a szemét.

– Ha én őrült vagyok, akkor te elmebeteg! – vágott vissza, én pedig undorral szisszentem fel.

– Hozzá mész, akár tetszik, akár nem. Különben is, ezt nem csak miattad tesszük, hanem azért is, hogy megerősítsük a szakmai kötelékeinket, és magasabb szintre emeljük a vállalatainkat – mondta apám, én pedig felsóhajtottam. Persze, az üzlet! Hogy lehettem ilyen buta, hogy ez nem jutott eszembe?

Megadóan sóhajtottam, mivel a cégünkért bármit megtennék; a szüleim jól tudták ezt. Ha egy boszorkányt kell feleségül vennem, hogy megerősítsük az üzletet, hát legyen.

– Elveszem. Most már boldogok vagytok? – mondtam halkan, de mindenki meghallotta, és mosoly fakadt az arcukon, kivéve a boszorkány menyasszonyomat, aki úgy nézett rám, mintha meg akarna fojtani.

– De ne örüljetek túlságosan; csak azért teszem meg, mert fontos nekem a cég. De ha túl messzire megy, habozás nélkül elválok tőle – jelentettem ki, a szüleim pedig egyszerre forgatták meg a szemüket, mintha megbeszélték volna.

– Akármit mondasz, fiam. Csak házasodjatok össze – mondta anyám.

– Öhm... nem emlékszem, hogy beleegyeztem volna a házasságba ezzel az idiótával. Nekem is van döntési jogom, emlékeztek? – szólalt meg a boszorkány, de az anyja rávillantotta a szemét, mielőtt bármi mást mondhatott volna.

– Hozzá fogsz menni. Ha másért nem is, tedd meg a küszködő családi vállalkozásunk érdekében. Tudod, hogy szükségünk van erre – mondta neki az apja, mire ő érthetetlen dolgokat mormogott az orra alatt.

– Nem is szeretem azt az úgynevezett üzletet, és semmi közöm nem lesz hozzá – mormogta magának gúnyosan.

– Jól van, hozzámegyek, de csak azért, mert te és Apa ennyire kétségbe vagytok esve. De előbb meg kell ígérnie nekem valamit – mondta, és egyenesen a szemembe nézett.

Ah! Még össze sem házasodtunk, de már ígéreteket vár tőlem. Mit akarhat, mit ígérjek meg? Nincs időm és energiám ígéreteket teljesítgetni.

– Mit akarsz? – kérdeztem szemforgatva. Nem tudtam, miért, de az volt az érzésem, hogy valami olyasmit fog kérni, amit nehéz lesz betartanom.

– Hallottam, mekkora kurvavadász; híres arról, hogy megdug mindent, ami szoknyát hord... – kezdte, de félbeszakítottam.

– Itt vagyok, szóval mondd a szemembe. És igen, ez igaz, de téged biztos nem dugnálak meg. A farkam csak dögös nőknek van fenntartva, akiknek melle, segge és domborulatai vannak a megfelelő helyeken, te pedig egyik kategóriába sem tartozol. Inkább vagy férfi, mint nő – mondtam, mire rám vicsorgott.

Minden, amit most mondtam, színtiszta hazugság volt. Szebb volt, mint bármelyik nő, akivel valaha voltam, és ez nagy szó, mert elit modellekkel is volt dolgom, akik gyönyörűek voltak, még ha némelyikük több plasztikból is állt, mint húsból.

– Én sem akarnálak megdugni, lefogadom, hogy kicsi a farkad, és ezért nem tudsz megmaradni egy nő mellett. Nem akarod, hogy lássák, milyen kicsi az első alkalom után – vágott vissza, az arcomon pedig gúnyos mosoly jelent meg.

– Ó, tényleg? Miért nem jössz ide, és deríted ki, mekkora? – kérdeztem sokatmondóan, miközben ránéztem, és az ágyékomra mutattam, ahol a farkam akaratlanul is megmozdult a nadrágomban ettől a kis szóváltástól.

– Elég legyen! Nincs maguknak semmi szűrő a szájukon? Minden pillanatban trágárságokat köpködnek – szidott le minket Mrs. Holloway, én pedig a földre néztem, próbálva bűnbánónak tűnni, de a gúnyos mosoly még mindig ott bujkált az arcomon.

– Mai fiatalok. Nem tudnak elmondani egy mondatot káromkodás nélkül – tette hozzá Mr. Holloway.

– Hagyjuk ezt – szólalt meg Apa. – Vivienne, mondtál valamit egy feltételről...

– Igen, amit el akartam mondani, mielőtt egy idióta félbeszakított volna... – mondta, és rám sandított, de én csendben maradtam, mert nem akartam tovább tiszteletlen lenni az idősebbekkel.

– Szóval azt akartam mondani, hogy nem akarom, hogy bármelyik ribancát is a házba hozza. Kívül azt csinál velük, amit akar, de idebent soha. Nem akarom látni azokat a randa szukákat, akikkel lefekszik.

– Ó, ez könnyű; biztos vagyok benne, hogy képes lesz rá. Sőt, egyáltalán nem fog más nőkkel hálni – mondta Apa, én pedig meglepetten néztem rá.

– Ezt nem döntheted el helyettem – csattantam fel.

Vivienne felé fordultam, és széles vigyort villantottam rá. – Nem fogok más nőket a házba hozni, de ne hallgass semmire, amit apám mond, mert nem fogok hozzá tartani magam. Különben ő fog téged elvenni helyettem.

– Részemről rendben. Dugdoshatod a farkadat más lyukakba, amíg az nem az enyém – válaszolta. – Akkor kezdjük az esküvőt, jó?