A perzselő nap égeti a bőrömet, az izzadság a nyakamon át a mellkasomig csorog. A karjaim lángolóan vörösek, sugarai csókolják őket.

A kézfejemmel letörlöm a homlokomról az izzadságot, leveszem a szalmakalapomat, és azzal legyezem magam. Egy halk, bosszús morgás hagyja el az ajkamat. Nincs nyár, a monszun épp csak véget ért, mégis miért süt olyan fényesen a nap, mintha a komor szívemre köpne?

Halk