A szívem dörömböl a bordáim kalitkájában. Fel-alá járkálok a szobában, a tenyereimet egymáshoz dörzsölve, hogy lecsillapítsam dobogó szívemet. Egy pillanatra megállok, mozdulatlanul állok, kinézek az ablakon, végigpásztázom a füves udvart, csak azért, hogy aztán egy sóhaj kíséretében újra kezdjem a járkálást.

Mély bosszúság lakozik bennem. Miért kell így éreznem? Miért kell ilyen hatással lennie r