NEGYEDIK FEJEZET – A házassági ajánlat

CLARA SZEMSZÖGE

Tudtam, hogy égető szükségem van a pénzre, de hogy javasolhat Dominic ilyesmit? A házasság komoly dolog, nem szabadna félvállról venni.

Nagyi mindig azt szerette volna, hogy olyasvalakihez menjek hozzá, akit szeretek, és aki viszontszeret. Mit szólna, ha megtudná, hogy egy szerződéses házasságba mentem bele?

Ekkor megcsörrent a telefonom, és azonnal felvettem.

– Halló. Ég az üzleted, azonnal gyere ide! – mondta egy hang, majd bontotta a vonalat.

Pánikolni kezdtem, de szerencsére Dominic elvitt a virágbolthoz. A fele már leégett, mire a tűzoltók kiértek; a földre rogytam és sírni kezdtem.

Ha Nagyi megtudja, mi történt, azonnal szívrohamot kap, mert annyira imádta azt a boltot.

Később Dominic hazavitt.

– Az ajánlatom még mindig áll, sőt, megtoldom egy bónusszal. Ha beleegyezel a névleges házasságba, kifizetem a nagymamád műtétjét és felújíttatom az üzletét – mondta.

Nem szóltam semmit, csak kiszálltam az autóból és bementem a házamba. Ahogy az üres nappaliban ültem, az ajánlaton járt az eszem. Nagyi az egyetlen családom, aki maradt, miután a szüleim meghaltak egy balesetben.

Nem hagyhatom csak úgy meghalni. Talán mégis bele kellene mennem ebbe a házasságba, elvégre nem valódi esküvő lesz, és egy idő után véget ér. Soha nem bocsátanám meg magamnak, ha bármi baj történne a nagymamámmal. Elhatároztam magam: elfogadom az ajánlatot.

Azonnal felhívtam Dominicket és közöltem vele a döntésemet. Örült, hogy jól választottam. Rögtön átinvitált magához, hogy megbeszéljük a szerződés részleteit.

Másnap értem küldte a sofőrjét. Nem tudtam hova lenni az ámulattól, amikor megláttam a pompás villáját. Akkora volt, hogy majdnem hotelnek néztem.

A dolgozószobájába vezetett, ahol leültem vele szemben az ügyvédemmel együtt.

Az ő ügyvédje azonnal átadta az enyémnek a tervezetet.

– Maguk most magunkra hagyhatnának minket – mondta nekik Dominic, mire ők távoztak.

– Három szabályom van ahhoz, hogy ez működjön. Az első: tilos belém szeretned.

– Ez gyerekjáték lesz – horkantam fel gúnyosan.

– Mi van magával, Clara titkárnő? Hagyja, hogy befejezzem!

Bólintottam.

– Szóval, a második szabály: soha nem eshetsz teherbe tőlem vagy bárki mástól. Rajtam kívül nem randevúzhatsz más férfival, és továbbra is a titkárnőmként fogsz dolgozni.

– Hogy eshetnék teherbe tőled a beleegyezésed nélkül? És te fogsz randevúzni más nőkkel?

– Fogok, de titokban teszem majd, hogy ne menjen híre a hűtlenségemnek – bökte ki, én pedig elképedtem a pofátlanságán.

Ez az ember vizet prédikál és bort iszik. Elvárja, hogy csaljam meg titokban, de tőlem teljes hűséget követel? Mindegy, nem gondoltam, hogy ez gondot okozna. Most csak a nagymamám életének megmentése járt a fejemben.

– Rendben! Elfogadom. De meg kell jegyeznem, hogy képmutató vagy. Egyébként is csapnivalóan kezelted eddig a nőügyeid körüli botrányokat, szóval kíváncsi vagyok, a megcsalásaidat mennyire tudod majd eltitkolni a nyilvánosság elől.

Dominic szeme összeszűkült, az arca elkomorult. Nem tetszett neki, hogy szembesítettem a hülyeségeivel.

– Megjött a bátorságod, Clara titkárnő – mondta kemény, feszült hangon.

Őszintén szólva egyetértettem vele. Ez a hatalmas Dominic Blackwood volt, akitől néhány napja még rettegtem, most pedig ilyen lazán beszéltem vele, mert tudtam, hogy szüksége van rám, pont annyira, amennyire nekem is őrá.

Visszahívtuk az ügyvédeket, és a szerződés átnézése után mindketten aláírtuk. Dominic PR-csapata azonnal munkához látott, hogy kármentést végezzenek. Rögtön leszerveztek egy megrendezett lánykérést, és az eljegyzésünkről készült képek elárasztották az internetet.

Néhány napig nem mentem be dolgozni, nem éreztem magam elég erősnek, hogy elviseljem az ottani pletykálkodást.

Hirtelen rengeteg követőm lett a közösségi oldalakon, és teljesen letaglózott a rivaldafény, meg az, hogy ennyi embernek van véleménye a magánéletemről. Mentális egészségem érdekében kijelentkeztem a közösségi médiából, és úgy döntöttem, meglátogatom a nagymamámat.

Még mindig eszméletlen volt, gépek tartották életben. Egy könnycsepp gördült le a szeméből; megragadtam a kezét és szorosan megszorítottam.

– Rendbe fogsz jönni, Nagyi. Megígérem – suttogtam.

Ahogy kiléptem a kórházból, paparazzók hada termett ott, vakuk villogtak, és mindenféle nevetséges kérdésekkel bombáztak. Majdnem megvakultam a fénytől, de hirtelen éreztem, hogy valaki megragadja a kezemet és elhúz onnan. Dominic volt az.

Azonnal követtem, és az őrei segítségével sikerült beszállnunk az autóba, majd elhajtottunk.

– Ez ijesztő volt – mondtam megkönnyebbülten sóhajtva.

– Szerintem mostantól nálam kellene laknod. Ezek a paparazzók megőrültek, nem tudhatod, mi lesz a következő lépésük.

Eltűnődtem. Azt hittem, legalább a látszat-esküvőig marad némi időm a saját otthonomban, de úgy tűnik, ezekkel az őrült fotósokkal ez lehetetlen.

– Most a házadhoz megyünk?

– Nem – felelte ridegen, komor arccal.

– Nem? – fordultam felé. – Akkor hova?

– Apámhoz megyünk. Az unokatestvérem a városban van, és meg kell győznünk őt erről a házasságról, mielőtt apám kinevezné az új ügyvezetőnek.