Lyra sarkai ritmusosan kopogtak az aszfalton, visszhangozva a fejében lüktető dobolással. Az utcai lámpák hosszú árnyékokat vetettek, amelyek sötétülő gondolatainak kísérteteként nyúltak el mellette. Szorosabban markolta meg a vállára vetett táskát, döntésének súlya a mellkasára nehezedett.

– Ennek véget kell vetni – suttogta magában, lehelete látszott a hűvös éjszakai levegőben. – Így vagy úgy. T