Még beljebb nyomul, centinként adagolva magát, a keze a csípőmön szinte zúzódást hagy. Hosszú nyögés tör fel a torkomból, és ő is velem tart, amíg mélyen belém nem hatol hátulról. A hátamra borul, hevesen lélegzik a nyakamba. Én is ugyanezt teszem, az arcomat a sima falnak préselve.

„Sienna. Baszd meg” – suttogja a fülembe. Valószínűleg ez az első alkalom, hogy a teljes nevemen szólít. Rászorítok,