– Azt hiszed, nem látom, mi folyik itt, Declan?

A szavak hamarabb kiszakadtak a mellkasomból, mint ahogy egyáltalán felfogtam volna, hogy beszélek. Az utca túloldaláról, a rejtekhelyemről figyeltem őt, az úgynevezett férjemet, ahogy az autójában ül Fionával. A nő ujjai a férfi karját simították, a mosolya éles volt, kiszámított. Az a fajta mosoly, ami azt üzeni: *még mindig az enyém vagy.*

Declan