– Izgulsz? – Audrey hanyagul az asztalomnak támaszkodott, tökéletesen manikűrözött körmei ütemesen kopogtak a fán.

– Izgulok? – ismételtem meg, a hangom egy oktávval magasabb volt a szokásosnál. Erőltettem egy nevetést, és elhessegettem a gondolatot. – Egy vacsora miatt? Dehogyis. Miért tenném?

Audrey elvigyorodott, és összefonta a karját. – Mert mióta megkaptad Declan üzenetét, ötpercenként az ór