– Szia, Siena. Emlékszel még rám?

A bögre kávé, amibe éppen belelapoltam, veszélyesen megremegett a másik kezemben, ahogy a telefonnal babráltam. Elhúztam a fülemtől egy másodpercre, és ránéztem a kijelzőre, csak hogy megbizonyosodjak róla, nem képzelem az egészet. Ez egyike volt azoknak a pillanatoknak, amikor kétszer is ellenőrizni kell a hívóazonosítót, hogy biztos legyél benne: jól hallottál.