Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Fátyolos melegség töltötte be a sötétséget. Isabelle valahol a valóság és az álom között lebegett, mintha egy hatalmas, árnyas tengeren sodródna. Valahol a mélyben mintha egy hangot hallott volna; biztos, ismerős hangot, amely átnyúlt a ködön. A szavak lágyak voltak, átitatva valamivel, amit nem tudott hova tenni. Aztán, mint egy suttogás a semmiből, tisztán hallotta:
„Szeretlek, Isabelle.”
A szav