Felhúzom a nadrágomat, és az ajtó felé fordulok. Látom a tükörképét az iroda egyik fekete keretes tükrében. A hátamat bámulja, vár valamire. Valami reménysugárra. Valamibe, amibe kapaszkodhat.

De most semmit sem tudok neki adni. Így ahelyett, hogy megjátszanám magam, egyszerűen kisétálok, és otthagyom az üres irodámban.

Még amikor mélyen benne voltam, akkor is tudtam, hogy hiba volt megfektetni. M