Szinopszis:

Mace Rae St-Claire, röviden Macy, tízéves korában maradt árván. Ő Garrett Alaric St-Claire alfa lánya. Bár falkájuk kicsi volt, apja híres volt vadságáról, erejéről és irgalmáról. Mígnem egy végzetes estén, miután apja elveszített egy kihívást, egy szomszédos falka rajtaütöttük és végeztek velük. Macy volt az egyetlen túlélő. Fiatal kora miatt a falka, amely lemészárolta a családját, úgy döntött, befogadja – de nem azért, hogy felneveljék. Úgy döntöttek, rabszolgát csinálnak belőle. Tízévesen már főzött, takarított, mosott és egyéb házimunkákat végzett. A lépcső alatti apró szobában élt, ami korábban cipősszekrény volt. Vertek, éheztettek, megaláztak, és szemétként kezeltek.

Az Éjviola falka alfája és lunája könyörtelenek és irgalmatlanok voltak, csak a hatalmat és a gazdagságot hajszolták. Volt egy fiuk, Ryker – röviden Ryk –, aki a 18. születésnapjától fogva tudta, hogy Macy a társa, de vívódott, hogy elfogadja-e a lányt. Senki sem tudta, hogy Macy alfavérből származik, senki, kivéve magát Macyt. Mit tesz majd Ryk azon a napon, amikor Macy betölti a 18-at? Elfogadja őt, és az Éjviola falka lunájává teszi? Vagy visszautasítja, és még jobban összetöri, mint ahogy a családja és a falkája eddig tette?

-------------------------------------

{Macy nézőpontja}

*Pofon*

„Te mocsok r***anc, vedd le a szemed a társamról!” – ordítja egy farkaslány az arcomba. Azzal vádol, hogy a szememmel f****m a párját. Holott ő volt az, aki engem bámulva f****t a szemével. A csajnak csak túlságosan fájt beismernie, hogy még cselédlány egyenruhában is jobban nézek ki nála.

A nevem Macy St-Claire, és holnap lesz a 18. születésnapom. Az Éjviola falkánál élek, melynek vezére Silas Thorne alfa és Isolde luna. Mindketten kész seggfejek, és ők felelősek az egész családom, a Vassodrás falka lemészárlásáért. Fogalmuk sincs róla, hogy egy alfa lánya vagyok. Apám, Garrett Alaric St-Claire alfa kedves volt, és mindenkivel igazságosan bánt; Silas alfa viszont úgy kezel mindenkit, mintha alatta állnának. Isolde luna és a fiuk, Ryker – röviden Ryk – semmivel sem jobbak.

Tízéves koromban Silas alfa és a falkája lemészárolta a családomat, engem hagyva egyedüli túlélőnek. A falkaházunk romjai között találtak rám, és magukkal hoztak. Először azt hittem, bűntudatból teszik, de tévedtem. Saját marionettbábujukká tettek. Tízéves korom óta én végeztem az összes házimunkát egy olyan falkaházban, ahol több mint ötven vérfarkas élt.

Az elmúlt nyolc évben rabszolgája voltam azoknak az embereknek, akik semmi mást nem okoztak nekem, csak fájdalmat és szenvedést. Megölték a családomat, szemétként kezelnek, és a lépcső alatti cipősszekrényből kialakított szobában alszom egy pótágyon, amin alig férek el, egy régi, dohos steppelt takaró alatt, amit magam varrtam kiselejtezett lepedőkből.

„Hallottad, te s**rdarab! Takarodj a társam közeléből!” – ordított az arcomba a farkaslány, akinek a nevét meg sem próbáltam megjegyezni. Megint meg akart ütni, de elelkaptam a kezét.

„Ne érj hozzám” – mondtam neki mérgezett hangon. Nem lett volna szabad beszélnem, pláne nem visszaszólnom bárkinek is, de reméltem, hogy emiatt a nap hátralévő részére száműznek a mosókonyhába.

„MACY!” – hallottam meg Silas alfát. Megfordultam, és egyenesen a szemébe néztem. Senki sem mert a szemébe nézni, hiszen ő az alfa, de ő nem az *én* alfám, így nem volt hatalma felettem. Ez volt a fő oka annak, hogy vertek és éheztettek. Sem ő, sem bárki más ebben a házban nem tudott rákényszeríteni, hogy alávessem magam nekik. „Ismered a szabályokat!” Csak meredten néztem rá. „MARS A MOSÓKONYHÁBA! NINCS VACSORA!” – dörögte alfai hangon. Csak megforgattam a szemem, és elindultam.

„Édesem, mondtam, hogy meg kellett volna szabadulnunk tőle” – hallottam meg Isolde lunát, ahogy távolodtam.

„Csak tessék” – vágtam vissza feléjük fordulva. „Megnézném, ahogy megtanulnak főzni és takarítani. Maguk még egy fazék vizet sem tudnak felforralni anélkül, hogy le ne égetnék a fél konyhát.”

„Te kis b***h!” – visította, és felpofozott. A pofonok már szinte nem is fájtak, olyan gyakran fordultak elő az elmúlt nyolc évben.

„Ez minden, amire telik?” – vetettem rá egy megvető pillantást, és elmentem. Hallottam, ahogy torkaszakadtából káromkodik és vinnyog, mint az a kis b***h, aki. Hogy a fenébe lett belőle luna, azt sosem fogom megérteni. Lementem a pincében lévő mosókonyhába, és ott maradtam, amíg el nem jött a vacsorakészítés ideje. Elkezdtem lepedőket hajtogatni, mert a tiszta ruha illata megnyugtatott. Talán kíváncsiak vagytok, miért maradok itt; a válasz egyszerű. Van fedél a fejem felett, van mit ennem, és van hol aludnom. Lehet, hogy pótágyon alszom, de még mindig jobb, mint a padló vagy az utca.

Reméltem, hogy a Holdistennő megszán, amikor megkapom a farkasomat, és olyan társat ad, aki szeretni, becsülni és védelmezni fog. Ha holnap nem találom meg a társamat, megígértem magamnak, hogy elmegyek, és kóbor farkasként élek tovább. Az Éjviola falka csak addig tarthatott itt, és ők is tudták ezt. Holnap után végeztem ezzel a hellyel, mert jogilag felnőttként nem lesz hatalmuk felettem, különösen úgy, hogy vér szerint én is alfa vagyok.

{Ryk nézőpontja}

A leendő irodámban voltam, épp felavattuk egy farkaslánnyal, akinek még a nevére sem emlékeztem. Tövig benne voltam a szűk p***ájában, ahogy a falai rászorultak lüktető f****mra.

„Igen! Ryk! b*** meg keményebben!”

„Mondtam, hogy ne mondd ki a nevem!” – ordítottam rá. Utáltam, ha beszéltek vagy a nevemen szólítottak. Elrontotta azt a fantáziát, hogy Macy vonaglik alattam. Hat hónappal ezelőtt töltöttem be a tizennyolcat, és aznap megtudtam, hogy Macy, a házirabszolgánk a társam. Ő akkor még csak tizenhét volt. A farkasom, Grim izgatott lett, amikor rájöttünk erre, de én nem. Undorodtam tőle, hogy a Holdistennő egy ilyen aljanéppel párosított össze. Elhatároztam, hogy visszautasítom, de Grim küzdött ellenem.

Akárhányszor felvittem egy farkaslányt a szobámba vagy az irodámba b***ni, Grim és én harcoltunk. Ő meg akarta tartani magát Macynak, de én már szilárdan elhatároztam a visszautasítást. De mivel Grim és én egy tudaton osztozunk, nem tudtam nem látni, milyen gyönyörű és szexi. Valójában még egy vak is látta volna, hogy Macy egy bombázó. Selymes, sötétszőke haj, mélybarna szemek, természetes barackszínű ajkak, gyönyörű mosoly és egy test, amiért ölni lehetne. Annak ellenére, hogy élete nagy részében éheztették, a teste elképesztő módon fejlődött ki. Ha el akartam jutni a csúcsra s*x közben, azt kellett képzelnem, hogy ő van alattam, különben két másodperc alatt lankadni kezdtem volna.

„Argh!” – nyögtem fel, ahogy elöntött a kéj.

„Várj!” – kiáltotta az omega, de már késő volt. Kihúztam, és a g**imet a hasára és a mellére spricceltem. „Én még el sem mentem!”

„Kár érte, most pedig takarodj az irodámból.”

„Szemét!” – kiáltotta, és távozott. Őszintén szólva, a legkevésbé sem érdekelt, hogy bármelyik lány, akivel lefeküdtem, elélvezett-e.

Holnap van Macy születésnapja, és készen álltam, hogy kiderüljön, valóban ő-e a társam vagy sem. Még mindig a visszautasítást terveztem, és ezt az egész falka előtt akartam megtenni.

*Ne utasítsd vissza a társunkat! Mi bajod van?!*

*Fogd be, Grim! Nem lehet olyan gyenge társam, mint ő. Nem számít, hogy vonzónak találom-e fizikailag vagy sem. Nem méltó hozzám!*

*Ha bántod a társunkat, pokollá teszem az életed!*

*Nyugodj meg, kapunk majd második esélyt.*

*Tudod, hogy ez ritkaság a fajtánk között.*

*Nos, alfa vagyok, a Holdistennő pontosan tudja, hogy egy erős lunára van szükségem. Szóval ad majd nekünk egy második esélyt, egy jobbat.*

*Húzd ki a fejed a seggedből, Ryk.*

*Húzz a f*szba, korcs.*

Grim-et az elmém hátsó részébe szorítottam. Tudtam, mit csinálok. De igaz volt, amit mondott. A Holdistennő ritkán ad második esélyt. Felhúztam a rövidnadrágom és az alsóm, majd az irodámba hívtam Macyt, hogy takarítsa ki, és tüntesse el a farkas r***anc szagát. Gondolatban nem tudtam elérni, mert nem volt farkasa, és még ha lett volna is, nem volt tagja a falkánknak, így a gondolati kötelék lehetetlen lett volna.

Pár perccel azután, hogy érte küldtem, bejött. Egy egyszerű pólót viselt, ami túl nagy volt rá, de a csípőjénél megcsomózta, hogy jobban álljon. Legginget hordott, ami már teljesen megfakult; látszott, hogy ugyanazt hordja nap mint nap. A haja magas copfba volt fogva, felfedve szexi nyakát. Megráztam a fejem, hogy kitisztítsam a gondolataimat. Gondolatokat, amikről biztosan tudtam, hogy Grim ültette oda.

Utáltam, hogy már most éreztem vele a társi köteléket, de mégis megvetettem őt. Semmi más nem volt, csak mocsok, és mint alfa, én nem foglalkoztam mocsokkal.

„Igyekezz már, jó?!” – kiáltottam rá. El akartam tüntetni a szemem elől. Leginkább azért, mert a társi kötelék megőrjített. Mivel kevesebb mint 24 óra múlva betölti a 18-at, éreztem, hogy tényleg ő a társam.

„Nyugi, kész vagyok, seggfej” – mormogta, és felállt, hogy elmenjen.

„MIT MONDTÁL NEKEM?!” – ordítottam, és megragadtam a karját, magam felé fordítva. Mindkét vállánál fogva eszeveszett közel húztam magamhoz. Összevont szemöldökkel néztem egyenesen a szemébe. A legtöbb omega remegett és meghunyászkodott volna, de ő nem. Csak azért, mert nem kötődött ehhez a falkához. Nem tudtam kényszeríteni az alávetettségre. Azokkal a gyönyörű csokoládébarna szemekkel meredt rám. Éreztem, hogy elveszek a tekintetében. Lejjebb néztem az ajkaira, és semmi mást nem akartam, csak megcsókolni.

„Szállj le rólam!” – sikoltotta, és ellökött magától. Egy milliszekundumra tényleg fájt, hogy nem viszonozza a közeledést. De félretoltam ezeket az érzéseket, és néztem, ahogy elsétál.

{Macy nézőpontja}

Miután ilyen közel kerültem Rykhez, egy forró zuhanyra volt szükségem, hogy lemossam magamról azt a bűzt, de nem volt hozzáférésem zuhanyzóhoz, így be kellett érnem a kinti tóval. Az ősz közepe volt, és ez volt az egyetlen vízforrásom a tisztálkodáshoz. A vendég WC-t használhattam fogmosásra és a dolgom elvégzésére, de a hajam túl hosszú volt ahhoz, hogy a mosdókagylóban próbáljam megmosni. Szerencsére a tó nem volt olyan koszos. Jól karbantartották, és a hegyekből leolvadó hó vize töltötte fel.

Sajnos most nem volt időm rá, mert el kellett készítenem a vacsorát a falkaháznak és tagjainak, mind az 53 embernek. 53 főre főzni nevetséges volt, de közel egy évtized után már hozzászoktam. Lementem a konyhába és nekiláttam. Ha szerencsém van, az alfa elfelejti, hogy megtiltotta a vacsorát, de ez csak egy halvány remény volt, nem éltem bele magam.

Amikor mindenki az asztaloknál evett, a konyha mellett álltam, várva a falkatagok utasításait vagy rendeléseit – legyen szó repetáról, italról vagy a rendetlenségük eltakarításáról.

„Macy, gyere ide” – mondta Silas alfa.

„Igen?” – feleltem udvariasan.

„Holnap lesz a 18. születésnapod, ugye?” – kérdezte. Ránéztem és bólintottam. „Jó, akkor a holnapi napot Ryk alfai ceremóniájának előkészítésével töltöd.”

„Tessék?”

„Tisztában vagy vele, hogy az alfai ceremóniája most szombaton lesz, nemde?”

„Igen, de azt mondta, a születésnapomon kimenőt kapok.”

„Nos, meggondoltam magam. A gyalázatos stílusod és a lunáddal szembeni tiszteletlen viselkedésed után…”

„Ő NEM az én lunám!” – kiáltottam. Az asztalnál mindenki elhűlt.

„NE SZAKÍTS FÉLBE, AMIKOR BESZÉLEK!” – ordította Silas az arcomba. Ez általában bármelyik farkast behódolásra késztetné, de rám semmilyen hatással nem volt, és ő ezt tudta. „Azt teszed, amit mondok! Készülj fel Ryk ceremóniájára! És kezdd azzal, hogy kiküldöd a meghívókat a szomszédos falkáknak erről a listáról!” – kiáltotta, és egy listát nyomott a mellkasomnak. Ránéztem a listára, egy tucat falka volt rajta. Olyan dühös voltam, hogy válaszolni sem tudtam. Elvettem a listát és visszamentem a konyhába.

Miután mindenki evett és ott hagyta a kosztot az asztalon, feltakarítottam, elmosogattam, elpakoltam az edényeket, és a szobámba mentem. Megvártam az éjfélt, hogy kimehessek a tóhoz mosakodni. Nem fűlt hozzá a fogam, de le kellett mosnom Ryk szagát a testemről. Fogtam a törölközőmet, egy tiszta pólót, fehérneműt és legginget, majd kimentem a tóhoz, amikor a falkaház már aludt. Csak ilyenkor tudtam kijutni a házból, és mivel a tó a terület része volt, nem szegtem szabályt azzal, hogy idejöttem.

Amikor odaértem, rájöttem, hogy hivatalosan is a születésnapom van. Hivatalosan is 18 lettem. A növő holdra néztem, és imádkoztam, hogy a családom vigyázzon rám. Többször is megfordult a fejemben az öngyilkosság, de sosem tudtam megtenni. Mert ha megtenném, azzal feladnám, és gyáva lennék. Én pedig minden voltam, csak nem gyáva, és a szüleim sem erre neveltek – legalábbis abból ítélve, amire emlékszem.

Éreztem, hogy egy kósza könnycsepp gördül le az arcomon, és gyorsan letöröltem. A tiszta ruháimat és a törölközőt a tóparti sziklára tettem, és kibújtam a koszos ruháimból, amik Ryk Thorne szagától bűzlöttek. Bementem a vízbe, és azonnal megborzongtam a jeges hőmérséklettől. Szerencsére vérfarkasként nem lettem beteg és nem kaptam fagyási sérülést, de ez nem jelentette azt, hogy nem éreztem, mennyire hideg. Alábuktam a vízbe, és megmostam a testemet azzal az egyetlen szappanadaggal, amit havonta kaptam, hogy félig-meddig tiszta maradjak.

Amikor már úgy éreztem, nem érződik rajtam Ryk szaga, még egyszer alámerültem, és gyorsan leöblítettem magam. Miután meggyőződtem róla, hogy nem maradt szappan a hajamban, kicsavartam, kontyba fogtam és megtörölköztem. Felvettem a friss ruháimat, amiknek olyan illata volt, mint a nyári szellőnek – pont olyan, mint amilyen a szél illata volt a tónál a régi falkaházunknál. Miután teljesen felöltöztem, visszaindultam a házba.

A régi ruháimat a szennyeskosárba dobtam, és elindítottam egy mosást, mielőtt lefeküdtem volna. A szobámban kiengedtem a hajam, és hagytam megszáradni. Lefeküdtem a kis pótágyamra, magamra húztam a takarómat, és lehunytam a szemem, de mielőtt elaludtam volna, egy hangot hallottam:

*Szia, Macy.*

*Ki az?*

*A nevem Selene, én vagyok a farkasod.*

*Szia, Selene, örülök, hogy végre találkoztunk.*

*Sajnálom.*

*Mit?*

*A fájdalmat és szenvedést, amin keresztülmentél. Átnéztem az emlékeidet, és fáj látnom, mennyi kínt kellett elviselned.*

*Ezen már nem lehet változtatni.*

*De alfavér folyik bennünk.*

*És ez egyelőre maradjon is kettőnk titka.*

*Macy?*

*Igen, Selene?*

*Túl fogunk jutni ezen. Együtt. Most már itt vagyok neked.*

*Köszönöm. Jó tudni, hogy végre van legalább egy igaz barátom az életemben.*

*Többek vagyunk, mint barátok, család vagyunk.*

Mosolyogtam a szavain, és álomba merültem. Végre megvolt a farkasom, és ideje volt átvenni az irányítást az életem felett. De előbb még túl kellett esnem ezen az átkozott alfai ceremónián Ryk miatt. Brrr.

Amikor másnap reggel felébredtem, alig virradt, de el kellett készülnöm és nekilátnom a reggelinek. Felültem az ágyon, és rájöttem, mennyire s***r nap vár rám. Ennyit a születésnapom megünnepléséről. Felkeltem, magas copfba fogtam a hajam, és a vendég WC-hez mentem megmosni az arcomat és fogat mosni. Belenéztem a tükörbe az immár felnőtt nőre, aki visszanézett rám, és elmosolyodtam. Végre elértem a felnőttkort, még ha nem is tudtam megünnepelni.

A reggeli teendők után visszapakoltam a dolgaimat a szobámba, majd a konyhába indultam. Útközben egy nagyon aromás és csábító illatot éreztem. *Mi lehet ez a csodás illat?* – gondoltam. Követtem az illatot, ami felvezetett az emeletre, Ryk szobájához a negyedik szinten. Merengtem az ajtó előtt, és az egyetlen gondolat, ami eszembe jutott, a tömény undor volt.

Ryk a társam. Miért tett a Holdistennő valami ennyire kegyetlent? Utáltam ezt a srácot, utáltam őt, a szüleit, az egész falkát. De nem volt mire várni. Már felkészültem a visszautasításra és az azzal járó átmeneti fájdalomra, de tudtam, hogy jól leszek. Selene és én jól leszünk. Vettem egy mély lélegzetet, és épp kopogni készültem, amikor nyögéseket és kuncogást hallottam bentről. Ryknek egy másik farkaslány volt bent vele. Alig kelt fel a nap, és ő már valami falkabeli ronggyal f****t. Összeszedtem magam, felkészültem a meztelen testek látványára, és bekopogtam.

„Ki az?!” – hallottam meg a nyafogó hangját.

„Macy az.”

„Ugh! Takarodj, b***h!” – hallottam a r***ancot, akivel volt.

„Fogd be a pofád és csak sz***d a f****m!” – ordított rá a srác. „Gyere be, Macy” – mondta. Vettem még egy mély levegőt, és benyitottam.