„Szóval mégis elmész oda dolgozni?” – kérdezte Briar.

„Igen, kell a munka. És azt mondta, a pincérnők nem táncolnak ölből, csak a sztriptíztáncosok” – magyarázta Maren.

„Csak ne szarj oda, ahonnan eszel. Erre az egészre rá van írva, hogy rossz ötlet. De a francba is, elképesztően dögös!!” – jelentette ki Briar.

„Tudom. Végem van” – mondta Maren.

„De milyen fenséges vég!” – nevetett Cass.

„Tudod, néha alig hiszem el, hogy ápolónő vagy!” – nevetett Maren.

Végül elérkezett a péntek, és Maren izgult. Fekete trikót és egy levágott farmer rövidnadrágot vett fel. Cass és Briar a szobájában voltak. Nem tudtak megegyezni a ruházatát illetően.

„Szexi vagy” – felelte Cass.

„Dehogy vagyok” – vágott vissza Maren.

„Elég bőrt mutatsz a jó borravalóhoz, de azért tisztességesen el vagy takarva. És a közelben leszünk, ha segítségre lenne szükséged” – felelte Briar.

„Igen, fedezzük a hátadat” – értett egyet Cass.

Maren elindult a bárba. Amikor megérkezett, a bejáratnál álló srác beengedte, és elmagyarázta, merre van az iroda. Maren odament, és kopogott az ajtón.

„Szabad!” – dörögte Kael.

„Vannak nekem való papírjaid?” – kérdezte Maren, miközben belépett.

„Foglalj helyet. Szükségem lesz a jogosítványodra és a TB-kártyádra. És ezeket a papírokat kell kitöltened” – magyarázta Kael.

Maren kitöltötte a papírokat, majd átnyújtotta a jogosítványát és a TB-kártyáját. Kael másolatot készített róluk, visszaadta őket a lánynak, a kitöltött dokumentumokat pedig egy mappába tette.

„Akkor most gondolom megmutatod, mi merre van? Még negyvenöt percünk van, amíg a többiek megérkeznek az előkészületekre” – kérdezte Maren.

„Tudnék pár egyéb dolgot, amit szívesebben csinálnék negyvenöt perc alatt” – vigyorgott Kael.

„Nem fogok lefeküdni veled” – vágott vissza Maren.

„Kár. De hamarosan eljön az ideje. A türelem nem a legfőbb erényem. De egyelőre benne vagyok a játékban” – nevetett Kael.

„Én nem játszom semmiféle játékot” – figyelmeztette Maren.

„Akkor mondd meg, miért akarsz itt dolgozni?” – kérdezte Kael.

„Egyszer szeretnék egy saját klubot” – magyarázta Maren.

„Miért?” – kérdezte Kael.

„Üzleti menedzsment szakon végeztem, és jártam pénzügyi órákra is. Ezenkívül hallgattam egy félév gazdasági jogot is” – válaszolta Maren.

„Nem, úgy értem, miért pont egy klubot?” – kérdezte újra Kael.

„Miért ne?” – felelte Maren.

„Miért pont egy klubot?” – Kael kezdte elveszíteni a türelmét.

Maren felsóhajtott. „Könnyen elunom magam. Szeretem a pörgős dolgokat. Bármilyen normális vállalkozás halálra untatna, és a végén meggyűlölném a munkámat.”

„De hogyan döntöttél épp a klub mellett?” – kérdezte Kael.

„Amikor tizenhat voltam, a barátaimmal hamis igazolványokat szereztünk, és pár srác bejuttatott minket egy klubba. Ez volt a legizgalmasabb és legszórakoztatóbb dolog, amit valaha csináltam” – magyarázta.

„Nagyon izgalmas volt, és rettenetesen élveztem. Már akkor azt gondoltam, hogy ha ott dolgoznék, sosem unnám el magam, és sosem tűnne igazi munkának” – magyarázta Maren.

„De ehhez rengeteg kemény munka kell. Ez nem csak szórakozás és izgalom” – figyelmeztette Kael.

„Igen, erre rájöttem, amikor elkezdtem bárokban és klubokban dolgozni. De ez sem változtatta meg a véleményemet. Hamar rájöttem, hogy kifejezetten élvezem a kemény munkát, mert lefoglalja az elmémet és a testemet is” – felelte Maren.

„Gyere, körbevezetlek” – mondta Kael.

„Ez a raktár, itt vannak a papíráruk és minden, ami nem alkohol. Az alkoholos italok mind a hátsó tárolóban vannak” – magyarázta.

„Kívülről is van bejárata, ami megkönnyíti a szállítást. Gondoskodj róla, hogy az az ajtó mindig zárva legyen. A kelléktár mindig nyitva van, de tartsd rajta a szemed, mert néhányan szeretik dugószobának használni” – magyarázta Kael.

„Mi van, ha rajtakapok itt valakit?” – kérdezte Maren.

„Ha egy testvér az, semmi, és nyugodtan nézheted is. Ha bárki más, akkor azonnal szólj az egyik tisztségviselőnek. De ne te magad intézd el!” – figyelmeztette Kael.

„Testvérek? Tisztségviselők?” – kérdezte Maren.

„Egy testvér viseli a mellényét a klub nevével. A tisztségviselőknek pedig a tisztségük is fel van tüntetve a nevük felett. A múlt este bemutattam néhányukat” – magyarázta Kael.

„Ice, Razor, Iron és Archer?” – kérdezte Maren.

„Jó memória. Ott van még Code, az informatikusunk, és BB, a pultos” – felelte Kael.

„És Haze meg Bronco?” – kérdezte Maren.

„Ők csak sima testvérek” – felelte Kael.

„Testvérek, mert tagjai a motoros klubnak, és nem vér szerinti testvérek, ugye?” – kérdezte Maren.

„Tudtam, hogy okos vagy” – nevetett Kael.

„Sokat olvasok” – mosolygott Maren.

„Ühm, és mit olvasol mostanában?” – kérdezte Kael.

Maren arca elvörösödött. Esze ágában sem volt elmondani neki. Kael várt a válaszra. De amikor a lány nem felelt, a férfi az ajtó felé fordult.

„Menjünk a bárhoz, hogy kiismerd magad” – nevetett.

„Oké” – felelte Maren.

Kael megállt az ajtóban, nyitva tartva azt. Marennek nem volt más választása, mint átpréselnie magát mellette, hogy kijusson.

Ahogy megtette, a férfi a félfához szorította. Egyik keze végigsimított a combján, egészen a rövidnadrágja szegélyéig. A másik gyengéden csúszott fel a felkarján, épp a melle mellé.

Maren szíve olyan hevesen vert, hogy biztos volt benne: a férfi is érzi, hiszen ilyen közel állt hozzá. Érezte, ahogy forróság önti el a lábai között, és borzongás fut végig a testén az érintésétől.

„Tetszik, ahogy öltözködsz. Elég bőrt mutatsz, de nem vagy közönséges. Cafka van tizenkettő egy tucat. Te pedig nem vagy az. És jegyezd meg jól: rajtam kívül egyetlen férfi sem láthatja a melleidet vagy a seggedet. Szóval ezt tartsd szem előtt, amikor felöltözöl a munkához” – figyelmeztette Kael.

Leengedte a kezét, és elsuhant mellette. Kael a bár felé sétált. Maren nézte, ahogy távolodik. Alig hitte el, mi történt az imént. Még soha életében nem találkozott ilyen emberrel.

„Ó, Istenem, teljesen végem van” – suttogta magában Maren.

„Jössz?” – vigyorgott Kael.

*Majdnem*, gondolta a lány. „Már megyek” – felelte.

Megmutatott Marennek mindent a pult mögött. A lány a hátralévő időt azzal töltötte, hogy ellenőrizte, minden fel van-e töltve és készen áll-e.

Ezután arra koncentrált, hogy megtanulja, hol vannak a szeszes italok. Ellenőrizte a pohárkészletet is, és előkészített néhány tiszta rongyot a takarításhoz.

„Szia, újonc” – mosolygott BB, ahogy a pult mögé lépett.

„Mit jelent a BB?” – kérdezte Maren.

„Bad Bone” – felelte.

„Miért?” – kérdezte a lány.

„Ha dühös leszek, habzik a szám, miközben darabokra tépem a másikat. Úgy rázom a fejem, mint egy vadkutya, amikor el akar pusztítani valamit” – nevetett.

Maren döbbenten nézett rá. Nem tudta eldönteni, hogy viccel-e vagy komolyan beszél. Kael mögé lépett, és tarkón legyintette. A pultos megdörzsölte a fejét.

„Hagyd abba a hazudozást a hölgynek. Azért hívják BB-nek, mert az a gyenge pontja. Csak adj neki egy kis BB-t, és úgy fog követni, mint egy kiskutya!” – nevetett Kael.

„Ugyan már, Elnök, tönkreteszed a hírnevemet. Így hogyan fog tőlem félni?” – kérdezte BB.

„BB, túl babarcod van ahhoz, hogy bárkit is megijessz” – felelte Kael.

„Maren, ma este a pult mögött maradsz. Egy másik társklub látogat el hozzánk” – parancsolta Kael.

„Oké?” – kérdezte Maren.

„Mondjuk úgy, hogy nem akarom az egész éjszakát azzal tölteni, hogy pépesre verem a srácokat, akik hozzád érnek” – vágta rá Kael.

„Meg tudom védeni magam” – vágott vissza Maren.

„Talán igen, talán nem, de nem kockáztatok. Ha bármelyikük hozzáér, tudom, hogy nem lennék képes uralkodni magamon” – Kael megfordult, és bement az irodájába.

Maren megdöbbent azon, amit az imént hallott tőle. Megérkeztek a sztriptíztáncosnők, és Maren hirtelen túlöltözöttnek érezte magát. Az éjszaka jól telt. A tisztségviselők elfoglalták a helyeiket a pultnál.

Maren átlátta a helyzetet. Megvédték őt a vendégségbe érkező srácoktól. Azok ráadásul elég zord motorosoknak tűntek. Nem voltak olyan ápoltak, mint az ő motorosai. Várjunk csak, mi? A fenébe, nem az „ő” motorosai voltak.

*Szedd össze magad, lány!*, gondolta. Végül a bár bezárt, és ő a takarításon dolgozott. Összegyűjtötte az összes szemetet a pult mögül.

Maren megkérdezte BB-t, hová vigye a szemetet. A hátsó folyosó felé mutatott. Maren felnyalábolt annyit, amennyit csak tudott, és a hátsó ajtó felé indult, ahol a konténer volt.