Cassian háza a belvárosban kapott helyet. Itt a föld minden négyzetcentimétere vagyonokat ért. A város legelőkelőbb részén az egész területet villák építésére használták; minden villa a saját telkén állt, elzárva a szomszédos épületektől. A város többi részének szmogos, szennyezett levegőjével ellentétben itt a levegő friss és tiszta volt, hála a hatalmas, zöldellő növényzetnek és a mindenfelé növő fáknak.

A belvárosi rész vonzó volt a kiváló közlekedési és szórakozási lehetőségei miatt is. Úgy tervezték, hogy az emberek a város legnyüzsgőbb pontján is élvezhessék a nyugalmat.

A vaskapu automatikusan kinyílt. Az autó megállt a parkolóban. Mila kiszállt a kocsiból, és úgy érezte, mintha a lábai kocsonyából lennének, ami meglehetősen furcsa járásra kényszerítette.

Látva a mozdulatait, Dante zavartan megkérdezte: – Autóbetegsége van?

– Nem, pénzbetegségem – válaszolta Mila.

– Képtelenség – mormolta Dante. Átvezette Milát az ízlésesen berendezett nappalin, és megállt az olvasószoba előtt. Miután kopogtatott az ajtón, Dante így szólt: – Főnök, Mila Vance megérkezett.

– Engedd be! – hallott meg Mila egy halk, de hideg hangot.

Az ajtó kinyílt. A szoba világos volt, és az ablakai nyitva álltak. A helyiséget virágillat lengte be.

– Mr. Thorne. – Mivel a férfi házában volt, Mila úgy döntött, megpróbálja kiengesztelni.

Cassian nem a megszokott öltönyét viselte. Helyette egy kockás inget és barna nadrágot hordott, klasszikus, hagyományos stílusban.

– Szóval, rájöttél már, hogyan gyógyíts meg? – kérdezte Cassian egyenesen.

– Igen. Egész éjjel ezen gondolkodtam, és kidolgoztam önnek egy speciális receptet. Ha betartja a szedését, meg fog gyógyulni – mondta Mila professzionális hangon.

Cassian összehúzott szemmel meredt Milára. Mintha pontosan tudta volna, mire gondol a lány. – Meddig kell szednem?

Talán nyolc, vagy akár tíz évig is... – zsörtölődött magában Mila, miközben komoly hangon válaszolt: – Ezt nem lehet siettetni. Az impotenciáját pszichés okok váltják ki. A gyógyszer bevétele után talán azonnal erekciója lesz, mint legutóbb, de az is lehet, hogy fél évig, vagy akár egy évig is eltart a felépülése.

– Nem várhatok ilyen sokáig. – Cassian hidegen meredt Milára. – Egy hónap alatt meg kell gyógyítanod. Különben... – elhallgatott. „Nem lesz más választásom, mint a B tervhez folyamodni” – gondolta magában.

Mila nem tudta, mit akart mondani a férfi, és duzzogva válaszolt: – Nem tehetek ígéretet arra, hogy meggyógyítom. Már mondtam önnek, hogy nem vagyok igazi orvos, és jobban tenné, ha a bátyámhoz fordulna.

– Én hiszek benned. – Cassian ráppillantott, és elővett egy szerződést. – Ha egy hónapon belül nem tudsz meggyógyítani, ez a megállapodás nem lesz több egy darab papírnál. De addig is meg kell tenned mindent, amit csak tudsz, hogy meggyógyíts, és megőrizd a titkomat.

– Tényleg? Őszintén szólva, gyerekkorom óta mindig is úgy gondoltam, hogy van tehetségem az orvosláshoz. A szüleim azonban nem így látták, és minden tudásukat Calebnek adták át, ami mindig is eléggé dühített. – Mila félénken elmosolyodott. – Ön az első ember, aki bízik az orvosi tehetségemben.

Cassian nem mutatott sok érdeklődést a lány gyerekkora iránt, és a szerződésre mutatott. – Ha egyetértesz azzal, amit mondtam, kérlek, írd alá a megállapodást.

Mila nagyjából átfutotta a szerződést, nem látott benne semmi szokatlant, és aláírta a nevét.

Az aláírás után Mila arra gondolt, hogy talán nem volt elég óvatos, és újra el akarta olvasni a szerződést. Cassian azonban elvette tőle, és utasította: – Rendben. Menj, és készítsd el a gyógyszeremet. – Mila úgy érezte, a férfi úgy bánik vele, mintha a szolgálója lenne.

Ahogy a konyhában guggolva a gyógyszert főzte, Mila szándékosan egy maréknyi keserű gyógynövényt adott a főzethez.

Egy nagy tálat tettek Cassian elé, benne egy fekete és bűzös, bugyborékoló kotyvalékkal. Megszagolva Cassian biztos volt benne, hogy aznap már semmilyen más étel nem fogja érdekelni.

A férfi mellett állva Mila komolyan nézett rá. – Igya meg. A jó orvosságnak keserű az íze. Az önbecsülése érdekében legyen férfi, és hajtsa fel!

Cassian megfogta a tálat, és megitta a kotyvalékot. Összeráncolta a homlokát, és azt mondta: – Mila Vance! Jobb, ha imádkozol, hogy ez a gyógyszer működjön!

– Ígérem – esküdözött Mila. Bár magában egyáltalán nem volt olyan biztos benne.

Milát két héten keresztül minden nap furikázták, hogy gyógyszert főzzön Cassiannek. A receptek Calebtől származtak, és jók voltak az impotencia kezelésére. Legalábbis ártani biztosan nem ártottak.

Mila minden reggel elment, és csak este tért vissza a kollégiumba. Ezért a szobatársai azon kezdtek tűnődni, hogy talán randevúzik valakivel. Sienna Vane különösen kíváncsi volt erre a témára, és többször is faggatta Milát, de sosem tudta meg, amit akart.

Mila optimistán látta a helyzetet. A hónap letelte után szabad lesz. Sajnálatos módon Cassian Thorne-nak más elképzelései voltak.

Mila besétált Cassian nappalijába, és majdnem kitört belőle a nevetés. Cassian orrába zsebkendőt dugtak. Megkérdezte: – Vérzik az orra?

Cassian kivette a zsebkendőt, és bedobta a szemetesbe. Szerencsére elállt az orrvérzése.

Nem válaszolt, csak hidegen a lányra pillantott. Rideg arckifejezése sikeresen gátat szabott Mila további kérdéseinek. Aztán így szólt: – Tettél bele valamit, amit nem lett volna szabad? Azt hiszed, ez valami vicc?

– Nem... – Mila a padlót bámulta, és túlságosan rettegett ahhoz, hogy szemkontaktust teremtsen vele. Lehajtotta a fejét, és szomorúan motyogta: – Nem tudom meggyógyítani önt. És ezt ön is tudja...

Cassian éppen mondani akart valamit, de megcsörrent a telefonja, és félbeszakította.

Mila látta, ahogy a férfi arca még fagyosabbá válik, miután felvette a telefont. Cassian letette a készüléket, és komoly arckifejezéssel nézett rá: – Az eljegyzési ceremóniámat előrehozták. Nincs vesztegetni való időnk. Most pedig próbáljuk ki a B tervet.

– Mi az a B terv? – Milát megzavarták a szavai.

Cassian felállt, és a kezét az asztalra támasztva Mila felé hajolt. Mila lenyűgöző arca tükröződött vissza a férfi fekete szemeiben. – Hogyan érted el legutóbb, hogy felálljon?

Mila értette a célzást, de úgy tett, mintha fogalma sem lenne, miről beszél. Azt dadogta: – Én... egy tűt szúrtam önbe.

– A kezed – mondta ki kerek perec Cassian. – A múltkor a kezeddel izgattál fel. Próbáld újra.

– Mi a fene! – Mila megdöbbent, és elugrott a férfitól. – Megőrült? Nem fogom feláldozni magam ilyesmire!

Cassian megkerülte az asztalt, és lépett egyet Mila felé. Mila kénytelen volt hátrálni, amíg a hátával a falnak nem ütközött. Cassian így szólt: – Nem érdekelsz. Csak a kezeidre van szükségem.

– A kezeim nem arra valók, hogy ilyen módon szolgáljam ki önt! – Eszébe jutott, mit érzett a péniszén, és Mila elpirult. Egész életében szingli volt. Még az első csókja sem volt meg. Ez egyszerűen túl sok volt neki.

– Elfelejtetted a küldetésed? Te vagy a felelős a kezelésemért. Viselkedj profiként – mondta Cassian érzelemmentesen. A szemeiben azonban egy mosoly jelent meg. Megragadta Mila kezét, és az ágyéka felé tolta.

– Áááááá! – sikított Mila eszeveszetten. Cassian azt hitte, megsüketül a visításától. Ezért elengedte a kezét, és megdörzsölte a fülét.

Mila megragadta a lehetőséget, és elugrott tőle. Dühösen kiabálta: – Felmondok! Én semmit sem tudok erről az egészről! Maga undorító! Keressen valaki mást, aki meggyógyítja!

Mila tovább ordibált vele. Cassiannel még soha senki nem beszélt ilyen hangnemben.

Az arca ismét elsötétült, és ledobta a szerződésüket az asztalra. – Ebben a megállapodásban az áll, hogy ha megszeged az ígéreted, tízmillió dollár kártérítést kell fizetned.

– Ez baromság! – Mila nem hitte el, és kikapta a szerződést. A dokumentum vége felé volt egy apró betűs mondat. Azt írta, hogy ha megszegi az ígéretét, tízmillió dollárt kell fizetnie Cassiannek.

– Hazudott nekem! – Mila darabokra tépte a papírt, és diadalittasan nézett Cassianre. – Most már oda a bizonyítéka.

Cassian lassan kihúzta a fiókot, és elővett egy másik papírlapot. – Az csak egy másolat volt. Ez az eredeti példány.

Mila frusztráltan csikorgatta a fogát, és vonakodva így szólt: – Jól van! Maga nyert.