Míg én a reggelit készítettem, Vaughn felment az emeletre lezuhanyozni, a konyha padlóján heverésző Maple-t, Stormot és Rivert pedig ott hagyta, mintha csak ők felügyelnének engem. A hűtőjére és az éléskamrájára is ráfért volna egy komolyabb feltöltés, de így is sikerült összedobnom néhány falatnyi reggeli szendvicset – szalonnával, tojással, köretként pedig szeletelt gyümölccsel. Épp friss narancslevet öntöttem ki, amikor lépteket hallottam a hátam mögül.

Remek. Gyors volt. Túl gyors. Arra számítottam, hogy jó sokáig elhúzza az időt, hogy felszívódhassak, mielőtt visszajön. Hiszen figyelmeztetett, hogy maradjak az útjából.

– Mindjárt kész vagyok, uram – mondtam, és félretettem a poharat. Megfordultam, odanyújtottam neki – aztán kis híján leejtettem.

Vaughn a konyhasziget túloldalán állt, összefont karral, csupasz mellkasát teljes valójában megmutatva, mintha csak ő lenne a világ királya. Ami, őszintén szólva, így is volt. A haja nedves volt, a végeken megcsillanó cseppek pedig egy kemény izomvonalon tűntek el. A bőrét tetoválások borították – egy hatalmas sólyom nyújtózott végig a mellkasa bal oldalán, karmai egy baseball-labdát markoltak, szemei lángoltak. A vállán keresztbe egy éles, ősi megjelenésű latin felirat húzódott.

A szám teljesen kiszáradt.

Gúnyosan elmosolyodott, és véget vetett a bámészkodásomnak, amikor megszólalt: – Befejezted a stírölést?

Magamhoz tértem és megköszörültem a torkom, a mellkasomat pedig büszkén kihúztam, mert épp tetten ért. – Kész a reggelije.

Szürke szemei nem csupán rám néztek – valósággal a falhoz szegeztek. Élesek voltak. Méregetőek. Kissé bosszúsak, de valami más is megcsillant bennük egy fél másodpercre, ami eltűnt, mielőtt megnevezhettem volna.

– Látom – felelte egykedvűen.

O-ké. Jó kis beszélgetés.

Feszengve áthelyeztem a súlyomat a másik lábamra, miközben próbáltam rájönni, vajon ki kellene-e sétálnom, vagy inkább elpárolognom. A hatalmas konyha hirtelen túl kicsinek tűnt. Magához húzott egy bárszéket; szinte összement a hatalmas termete alatt, majd lassan mozdulva felemelte a tányérról az ezüstfedelet. Úgy bámulta a szendvicseket, mintha a bűneiket mérlegelné, alaposan szemügyre vette az ételt, azt latolgatva, vajon tényleg megmérgezném-e.

– Valami baj van? – kérdeztem halkan.

Egy mély, szinte hallhatatlan morgást hallatott. Válasz helyett teljesen figyelmen kívül hagyta az evőeszközöket, puszta kézzel felemelt egy szendvicset, és beleharapott.

Nem bírtam elfordítani a tekintetem.

Mármint, ki tudta volna? Ez a férfi az olyan hétköznapi feladatokat is képes volt isteni cselekedetnek beállítani. Ajkai összezárultak a kenyér körül, állkapcsa megfeszült, ádámcsutkája fel-le mozgott, ahogy nyelt. Miért vált az evés látványa hirtelen valami illegális dologgá?

Próbáltam normálisan lélegezni, de szánalmas kudarcot vallottam.

Belemormolt valamit az ételébe, mintha csak elátkozna.

– Tessék? – pislogtam. Sima ügy, Frey. Igazán profi.

Felkapta a tekintetét, az ingerültsége pedig csak fokozódott. – Azt mondtam, hol a kibaszott kávém?

Persze. Kávé. Kávé, kávét akar. Szedd össze magad, Frey.

– Ó! A kávé! Igen! – Megpördültem, és majdnem megbotlottam a saját lábamban, ahogy a kávéfőző után kutattam.

Szedd már össze magad. Ő is csak ember, nem egy ingerültségből és fehérjeturmixból kifaragott görög isten.

Megtaláltam a kávét, és elkezdtem matatni a gépnél, kibámultam az ablakon, miközben a halk zümmögés lecsillapította a zakatoló szívemet. Amikor végzett, azon vacilláltam, megkérdezzem-e, hogyan szereti... Aztán inamba szállt a bátorságom, és egyszerűen úgy csináltam meg, ahogy Anyának szoktam készíteni.

– Itt a kávéja... – Megálltam, és pislogtam egyet.

Az ételes tálca teljesen üres volt.

A tálcára meredtem. Aztán rá. Mindent megevett egy szuszra? Mármint, örülök, hogy ízlett neki a főztöm.

Felvonta a szemöldökét.

– Öhm... parancsoljon. – Letettem a kávét a pultra, még mindig összezavarodva.

– Odaadtam Stormnak – mondta, és az állával a husky felé bökött.

Storm felkapta a fejét, összezavarodva amiatt, hogy a gazdája rá mutogat, miközben teljesen világos volt, hogy Vaughn habzsolt be mindent.

Mielőtt megállíthattam volna, kibukott belőlem a nevetés. – Persze. Hogyne. Örülök, hogy ízlett a főztöm, Storm – mondtam, kacsintva a huskyra. Storm csóválta a farkát, lógó nyelvvel várta a következő bókot.

Vaughn felállt, és elvette a kávéscsészét; az ujjai mellett eltörpült. – Ha végeztél itt, menj be a városba, és vásárolj be.

Takarítás közben megfagytam. Előhúzott egy összehajtogatott papírt a melegítője zsebéből, és a szigetre tette. Kéthajtottam, és éreztem, ahogy a lelkem elhagyja a testem.

– Ez... mindent?

– Problémád van vele? – A hangja maga volt a tömény fagy.

„Ez a lista egy kisebb falut is jóllakatna” – akartam megjegyezni, de megtartottam magamnak. Észben kell tartanom, hogy ő még mindig a munkaadóm, akármennyire is idegesítő. Nagyot nyeltem, és legszívesebben tövestül kitéptem volna a hajam, amikor a tekintetem megakadt a neonzöld labdákon, amitől egyből megfájdult a hátam. – Azt akarja, hogy teniszlabdákat vegyek?

Még csak nem is pislogott. – Rajta van a listán – mondta, mintha egy idiótának magyarázna.

– Jó, de egy kosárlabdát? Egy karácsonyfát? – Döbbenten bámultam rá. A karácsony még négy hónapra van, ő pedig azt akarja, hogy most vegyek egy rohadt fát? Csodálkozom, hogy nem egy hat láb magas fát kért.

Megvonta a vállát, mindenféle megbánás nélkül. – Szükségem van rájuk.

Fenéket volt szüksége rájuk. Csak kreatívkodik a kínzásomban.

– Ha nem tudsz elintézni egy egyszerű megbízást, akkor valószínűleg a legjobb, ha felmondasz – mondta. – Most azonnal.

Felforrt bennem a vér. Nem, nem adom meg neki azt az elégtételt, hogy lássa, ahogy megtörök. Felszegtem az állam, és édesen mosolyogtam. – És miből vegyem meg ezeket? – kérdeztem, felemelve a listát.

Mosolya lassú volt és gúnyos, majd egy fekete kártyát tett a pultra.

Felvágós.

– Van autója, amit használhatok? – kérdeztem, felvéve a gúnyos stílusát. – Vagy hívjak taxit? Mert az biztos, hogy nem fogok besétálni a városba és vissza egy karácsonyfával a hónom alatt.

Halkan, szórakozottan felkuncogott. Istenem, miért volt a nevetése is ilyen dögös? Be kéne tiltani, hogy a seggfejeknek szép nevetésük legyen. – Azt akarom, hogy minden rohadt dolog ezen a listán itt legyen naplemente előtt. Gondolod, hogy megbirkózol vele?

Feltartottam a listát, elfogadva a kihívást. – Számíthat rá, uram.