Elowen

Zane mozdul először. Egy lusta vigyorral nyújtózkodik ki a székéből – mint aki mindig készen áll arra, hogy valami rosszat tegyen –, és kinyújtja a kezét. – Gyerünk, kóbor. Hozzalak ki ebből a gyógyító-börtönből, mielőtt kitalálják, hogy piócákat tesznek rád, vagy ilyesmi. Legszívesebben megmondanám neki, hogy nincs szükségem a rohadt segítségre, és hogy teljesen jól tudok egyedül is járni.