**Elowen**

Idekint a nappali fény az ellenségünk. Hosszú, éles aranypászmákban siklik végig a világon, átdöfve a lombkoronát, megvilágítva mindent, ami beteg ebben az erdőben – a kéregbe vájt karomnyomokat, a kusza aljnövényzetet, amely többet rejt, mint amennyit megmutat, a bokánk köré tekeredő, vékony ködindákat, amelyek úgy nyúlnak felénk, mintha egy idegen testet akarnának megragadni. Bejártam