**Gideon**

Órák óta haladunk a kusza aljnövényzetben, sekély patakokon átkelve, amelyek törött üvegként csillognak a napfény alatt, romos kerítésvonalak mentén, amelyek egykor olyan határokat jeleztek, amikre már senki sem emlékszik, az erdő azonban mégsem válik barátságosabbá. Sőt, minél mélyebbre hatolunk, annál zordabb lesz. Malakor azzal a kétségbeesett mozdulatlansággal lépked mellettem, mint