Kaelia

A doboz könnyű volt a karjaimban, mégis úgy szorítottam magamhoz, mintha a világ legértékesebb dolga lenne. Hosszú idő óta először voltam őszintén elégedett azzal, ahogy a nap alakult. Minden pontosan úgy történt, ahogy akartam.

Hagytam, hogy mosolyra húzódjon a szám, ahogy a csendes ösvényen sétáltam, és az erdő halkan zümmögött körülöttünk. Az árverési ház már messze mögöttünk maradt, a