A csend a konyhában fülsiketítő, miközben nézem, ahogy anyám olyan lazán áll előttem, mintha nem most gyújtotta volna meg a kanócot azon a már amúgy is robbanásveszélyes bombán, amit a kapcsolatunknak nevezünk.

A finom teáscsésze a kezemben hirtelen tízszer nehezebbnek tűnik, és arra kényszerítem magam, hogy óvatosan az előttem lévő pultra tegyem, nehogy úgy darabokra törjem, ahogy a szívem törik