Először nem hall engem, ahogy óvatosan, de egyenletesen közeledek felé.

Kint ül a hátsó lépcsőn, a térdeit felhúzza, a karjait átkulcsolja rajtuk, mintha próbálná valami apróbbá összehajtogatni magát. A tekintete a medencén nyugszik, de a gondolatai máshol járnak. Valószínűleg újra és újra lejátszik minden pillanatot, minden genya szót és minden zúzódást, amit az anyjától valaha is kapott.

Még sos