Napkeltekor találok rájuk.

Gavin még mindig az ablakülésen van, a feje a keretnek döntve, mélyen alszik. Sienna a mellkasához gömbölyödik, az arca olyan békés, amilyennek már régóta nem láttam – nos, amióta tegnap reggel felhívtam azzal a hírrel, aminek mindent meg kellett volna javítania.

Hosszú percekig állok az ajtóban, a kávésbögre hűl a kezemben, miközben próbálom beazonosítani a mellkasomat