A levél szerdán érkezik.

Nem egy jogi dokumentum. Nem egy hivatalos értesítés Damian apjának irodájából. Csak egy egyszerű, fehér boríték anyám kézírásával – azzal az aprólékos, dőlt betűs írással, amit régen annyira szerettem, mert úgy nézett ki, mint a kalligráfia –, ott lapul a postaládánkban, mint egy taposóakna.

Még azelőtt tudom, hogy mi az, mielőtt hozzáérnék.

Egy teljes percig állok kint a