– Valerie, nézd! Nem Kaelen az?

A Kaelen mögött álló két lány nem volt más, mint Valerie és Piper, akiket előző nap megmentett.

Piper Kaelen felé mutatott, hangja tele volt ámulattal. Valerie követte a mozdulatát, gyönyörű szemei kissé összehúzódtak. Tényleg Kaelen az!

Egész éjjel nyugtalan volt; meg akarta köszönni Kaelennek, de nem tudta, hogyan érhetné el. Nem volt meg az elérhetősége, és fogalma sem volt, hová ment. Azt hitte, talán soha többé nem látja – és most mégis itt van, az ő iskolájukban.

– Várj, hová lett?

Kaelen egyetlen szempillantás alatt eltűnt a szemük elől. Valerie egy pillanatra lefagyott, majd sietve előrelépett, de így sem találta.

A végzős évfolyam 4. osztályát egy váratlan vendég fogadta azon a reggelen. Amint Kaelen belépett, minden szempár rászegeződött.

– Hű, de helyes! Hogyhogy eddig sosem láttam?

– Melyik osztályba jár? Sokkal jobban néz ki, mint az iskola megszokott szépfiúi. Mit keres a mi osztályunkban?

A lányok szeme izgatottan csillogott, míg a fiúk ellenségesen meredtek rá. Az is épp elég nehéz volt számukra, hogy egy iskolai bálvány járt az osztályukba. Most, hogy egy új, még nálánál is jóképűbb srác bukkant fel, búcsút is mondhattak a népszerűségüknek.

Kaelen nyugodtan sétált be a terembe, a figyelem egyáltalán nem zavarta. Alig tett néhány lépést, egy alak állta el az útját.

– Hé haver, te nem a mi osztályunkba jársz, igaz? Keresel valakit? – Az előtte álló srác nem tűnt különösebben ellenségesnek, inkább csak kíváncsinak. Egészen jól nézett ki, de a szeme alatti sötét karikák arról árulkodtak, hogy valószínűleg túl gyakran maradt fent sokáig.

– Ó, én is órára jöttem – felelte lazán Kaelen. – Úgy tűnik, én vagyok az új fiú.

– Új diák? – A fiatalember szkeptikus volt. – A tanárunk egy szót sem szólt erről.

Kaelen halványan elmosolyodott, megkerülte őt, és helyet foglalt egy üres padnál a hátsó sorban.

– Várj, tényleg a mi osztályunkba jársz? – A fiatalembernek, akinek a helye a véletlen folytán pont Kaelen mellett volt, most már felkeltette az érdeklődését ez a hűvös viselkedés.

– Aha. – bólintott Kaelen derülten.

– Hűha, szóval most már van valakink az osztályban, aki még Damonnál is jobban néz ki! – vigyorgott szélesen a srác.

– Damon? – Kaelen felvonta az egyik szemöldökét.

– Új vagy, szóval normális, hogy nem ismered őt – mondta a fiú. – Ő mindenben a legjobb: kinézetben, családi háttérben, jegyekben, sportban, tehetségben – mondj bármit, ő az első! Minden évben indul matekversenyeken, és mindig első lesz. Ő a sztár az Újévi Gálán, és a vizsgákon is mindig az élen végez. Ráadásul ő a harcművészeti klub csillaga is, az állami és az országos versenyeken is ő képviseli az iskolát!

– A legtöbb lány a suliban teljesen odáig van érte. A legidegesítőbb az egészben, hogy ő meg egyáltalán nem törődik velük. Neki csak Brielle Easton kell, a mi iskolánk méhkirálynője. Folyton ott sündörög körülötte, úgy viselkedik, mint a személyes testőre, és senki sem tehet ellene semmit! – A srác arca csupa frusztráció volt.

Kaelen halványan elmosolyodott. – Úgy hangzik, eléggé irigyled ezt a Damon srácot.

– Irigylem? Kifejezetten féltékeny vagyok rá! – A fiatalember nem fogta vissza magát. – Ha a gyilkosság nem lenne illegális, már rég kinyírtam volna. Mármint, hogyan lehet valaki ennyire tökéletes?

Kaelen felnevetett, szórakoztatónak találta a fiú nyers őszinteségét. Nem rejtette véka alá a gondolatait, ami üdítően hatott.

A fiatalember összeráncolta a homlokát, látva Kaelen nyugodt arckifejezését. – Haver, te egy cseppet sem vagy féltékeny a srácra mindazok után, amiket az előbb elmondtam?

– Féltékeny rá? – Kaelen kuncogva rázta a fejét. – Semmi olyat nem látok benne, amitől hanyatt esnék.

Kaelen éveken át utazta a világot, a legveszélyesebb és leghalálosabb helyeken csiszolva a képességeit. Látóköre már régen túlszárnyalt mindent, amit kortársai egyáltalán felfoghattak volna. Számára Damon, akit az egész iskola istenített, csak egy arc volt a tömegben. Ezer Damon sem érhetett volna fel hozzá.

A fiatalember oldalpillantást vetett Kaelenre, és finoman kissé hátrébb húzódott. Bár hangosan nem mondta ki, nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy Kaelen el van telve magától. Damon fényévekkel az iskola többi menő sráca felett állt, valaki olyasvalaki volt, akivel még a többi sztár, mint például Tristan Cross, sem vehette fel a versenyt. És akkor itt van ez az új fiú, aki lenézi őt? Ha őt kérdezik, ez vak magabiztosság volt.

Kaelen nem sok figyelmet fordított a fiú reakciójára. Ehelyett lazán megkérdezte: – Különben tudnál nekem többet mondani Brielle Eastonról, a lányról, akit az előbb említettél?

Bár a srác nem volt elragadtatva Kaelen hozzáállásától, mégis visszafordult. – Brielle? – Kuncogott, és megveregette Kaelen vállát. – Haver, nem gondoltam volna, hogy te is a suli királynője iránt érdeklődsz. Vannak terveid?

Kaelen egy aprót bólintott, hagyva, hogy a srác azt gondoljon, amit csak akar. Csupán Brielle iskolai helyzetéről akart tájékozódni.

– Brielle, mi? Ő az igazi főnyeremény. Nemcsak gyönyörű, de az osztályelső is: mindig az évfolyam legjobb öt, és a város legjobb ötven diákja között van. Ráadásul tehetséges zongorista. A srácok itt folyton arról álmodoznak, hogy vele randiznak!

– Valerie-vel, a másik iskolai szépséggel ellentétben, Brielle családja nem gazdag. Ő szerényebb körülmények közül származik, és a szerény, takarékos életmódjáról ismert. Ezért hiszik az átlagos srácok, hogy lehet nála esélyük – mindenki körében népszerű. De... – A srác ugrató vigyorral nézett Kaelenre. – Ne éld bele magad. Hihetetlenül hűvös és távolságtartó. Még Damon is alig tudja felkelteni a figyelmét. Neked semmi esélyed.

– Hűvös és távolságtartó? – Kaelen sokatmondó mosollyal csóválta a fejét. – Másokkal talán, de velem nem.

Ekkor a fiatalember enyhe bosszúsága egy villanásnyi megvetésbe csapott át. Kezdetben azt gondolta, Kaelen jó fej, de most már csak pökhendinek tűnt. Brielle két éve járt az iskolába, és soha, egyetlen fiú iránt sem mutatott érdeklődést. Kaelen részéről egyszerűen téveszme volt azt hinni, hogy vele majd kivételt tesz.

Épp ekkor egy alak tűnt fel a terem ajtajában. Magas volt és karcsú, haját magas lófarokba fogta. Tiszta, ártatlan szépsége elég volt ahhoz, hogy úgy fessen, mint egy istennő. Arcának vonásai tökéletesen arányosak voltak, bőre sima és világos, a szemei pedig úgy ragyogtak, mint a drágakövek.

Ahogy belépett, a teremben szinte minden szempár őt követte, tele csodálattal, féltékenységgel vagy szerelemmel.

Kaelen mellett a fiatalember szeme felragyogott az izgalomtól, arckifejezése szinte álmodozóvá vált. – Itt van ő, Brielle Easton!

Brielle csendesen lépett be a terembe, egy egyszerű hátizsákot cipelve, majd leült az első sor közepén; nyugodt fellépése éteri bájjal sugárzott.

Kaelen tekintete megrezzent. Néhány másodpercnyi gondolkodás után felállt, odasétált Brielle helyéhez, és megállt mellette. Az osztályban mindenki odafordult, kíváncsian várva, mit fog csinálni az új fiú.

Mindenki szeme láttára Kaelen hirtelen kinyújtotta a kezét, finoman Brielle fejére tette, majd gyengéden és szeretetteljesen beletúrt a hajába.

A teremre teljes néma csend ereszkedett.