Ez is csak egy újabb nap az Obszidián-gerinc falkában. Ráadásul egy sűrű nap, vagy inkább úgy mondanám, egy nagy nap, amikor sorsfordító események történnek.

||*BRIELLE*||

"Brielle! Brielle!! Brielle!!! Azonnal hozd le ide a csinos kis fenekedet, vagy itt hagylak!"

Üvöltötte anyám torkaszakadtából.

"Igen, Anya! Tíz perc, és lent vagyok!"

Kiáltottam vissza.

"Öt percet kapsz, hogy leérj, hölgyem."

"Nyolc perc, Anya! Kérlek, várj nyolc percet, és kész vagyok."

"Már csak három perced maradt, angyalom, vagy várhatsz újabb 365 napot arra, hogy eljöjjön ez a nap. Lehet, hogy újjá kéne születned, hogy bepótold."

Anya korhol, miközben én felnyögök. Anya néha az őrületbe tud kergetni, de akkor is szeretem, és semmi okom nincs rá, hogy kevésbé szeressem. Néha azon tűnődöm, hogyan nem némult még meg attól a sok kiabálástól és visítozástól, amit ebben a házban művel.

Az is kész csoda, hogy még senki sem süketült meg a házban.

Az isten szerelmére, talán emlékeztetni kéne arra, hogy ebben a háztartásban mindenki vérfarkas, és szuperhallásunk van? Nos, én még nem vagyok igazi vérfarkas… egyelőre.

A hallásom és néhány másik vérfarkasképességem azért már megvan, de a jó hír az, hogy ma este fogok először alakot váltani.