A napfény átszűrődött a hálószoba redőnyein, és halvány sugarakat vetett a még mindig gyűrött lepedőre. Odakint a Bíbor Hold lassan ébredezett, de itt, ebben a csendes szobában az idő mintha megállt volna.

Xaiden még mindig aludt, az anyjához bújva. Apró szárnyai természetes módon simultak össze álmában, mintha sosem lettek volna rejtélyesek. Vespera az oldalán feküdt, és azzal a gyengédséggel őrk