Roxanne POV

A fészer tökéletes lesz.

Fel tudom állítani Nagyapa összes gépét, és újra használatban lesznek, ahogy ő is akarta volna. Apa soha nem akart tudni arról, ami abban a fészerben volt, és amikor megkapta a házat, azzal fenyegetőzött, hogy mindent kidob a szeméttelepre, pedig rám hagyta. Az ügyvéd volt az egyetlen megmentő, aki megakadályozta, hogy valami hülyeséget csináljon, és az, hogy kibéreltem a raktárt, megoldást jelentett a problémára. Most a felszerelést úgy fogják használni, ahogy kell. Ott abban a fészerben csak elsorvadt volna az egész.

– Maradj, késő van, és ha ragaszkodsz ahhoz, hogy hazamenj, követnem kell téged, hogy megbizonyosodjam róla, biztonságban hazaérsz, és én tényleg nem akarok ilyen késő este motorra ülni – mondta halkan Rocco.

Mintha ez lett volna a valódi oka annak, hogy nem akarta, hogy elmenjek: a biztonságom?

Lefogadom, hogy motoroztak már vakrészegen, késő éjszaka, és cseppet sem gondoltak a biztonságukra. Én is voltam már kint a motoromon a kora hajnali órákban, túlhajszoltan, amikor nem volt biztonságos motorozni, de szükségem volt rá, hogy az arcomba fújjon a szél, és helyre volt szükségem a gondolkodáshoz.

– Egyetértek, Rocco ivott pár sört, és nem biztonságos; maradj – tette hozzá a Prez, hátba veregetve Roccót, miközben elhaladt mellettünk, ezzel is támogatva őt a vitában, majd előttünk lépett be az épületbe.

Nem mintha vitatkoztam volna, ez inkább egy belső vívódás volt.

Halogattam, hogy odaadjam magam a barátomnak, mert még nem álltam készen rá, ő pedig nem erőltette. Amikor pedig már készen álltam, már túl késő volt. Szóval mire is várok?

Vajon a srác, aki legelőször megkap, akiről azt hiszed, tényleg törődik veled – ahogy én is azt hittem, az exem törődik velem –, talán csak egyike lett volna azoknak, akik úgy gondolják, hogy ezzel majd dicsekedhetnek?

A lányok mind arra biztattak, hogy legyek Roccóval, és tényleg elérték, hogy jól érezzem magam a társaságában, mintha már az övé lennék, és úgy bánt velem, vigyázott rám. Egyetlen éjszaka alatt több figyelmet kaptam tőle, mint a saját volt barátomtól hosszú idő alatt. Pedig mi hivatalosan csak most találkoztunk. Még a Prez is örült, hogy Roccóval voltam. Nem vagyok az a típus, aki csak úgy beugrik egy idegen ágyába, de miért vártam eddig is? A többi lány szerint ez nem olyan különleges dolog, amihez ragaszkodni kellene, ahogy azt én gondoltam.

A fürdőszobából jöttem kifelé a folyosón – nem a látogatóknak fenntartott részlegből, hanem abból, amit a felvarrósok használnak –, amikor hallottam, hogy azt mondja Roccónak, ne bassza el, és bánjon velem jól; az elvesztésem az egész klubnak fájna. Hogy foglaljon le magának, mielőtt a többiek megpróbálnák. Tudod, ilyenkor jön el az ideje, hogy magad mögött hagyd a múltat.

Miért tolták Roccót ennyire?

Mi volt a múltjában, ami miatt elzárkózott a nőktől?

Kíváncsi lettem – most már tudni akartam: olyan volt, mint én – egy megcsaló barátnő? Vagy valami más, de mi?

– Kérlek, maradj, nem csinálok semmit, amit nem akarsz. Jobban érezném magam, ha ma este a karjaimban lennél. – Nyomult egy kicsit keményebben. Ahogy beléptünk az épületbe, fogta a kezemet, és miután beértünk, a lépcső alján várt, reménykedve a válaszomban.

– Rendben – suttogtam. Itt az ideje valami mást tenni – a remény, hogy az első alkalomra egy romantikus éjszakán kerül sor azzal, akit szeretek, számomra már elszállt. A mosoly, ami felragyogott az arcán, felbecsülhetetlen volt; az ember azt hihette volna, hogy most adtam neki egy új motort.

Felvezetett a legfelső emeletre, majd végig egy hosszú, üres folyosón. A folyosó mindkét végén volt egy-egy ablak, és kis, talajszintű éjszakai lámpák minden ajtó előtt. Megállt az egyik ajtónál, és a falon lévő négyzetre tette a kezét. Zölden világított, a zár pedig kattanva kinyílt.

Kinyitotta az ajtót, és félreállt, hogy beengedjen.

Micsoda úriember. Az exemmel ritkán volt részem ilyesmiben, még a randizás korai szakaszában is.

A fenébe, remélem, nem fogom folyton az exemhez hasonlítgatni, ez fárasztó és értelmetlen. Nagyapa biztos lekeverne egy nyaklevest, ha hallaná, hogy így beszélek magamban.

A szobája, ahogy ő nevezte, nagyobb volt, mint az én lakásom a bolt felett.

Kényelmes volt, minden modern felszereléssel ellátva, és határozottan férfias, a sötét függönyökkel, a motoros ágyneműhuzattal és a hozzá illő párnákkal. A hatalmas, franciaágy melletti szőnyeg a Szellemlovast ábrázolta, azt, ami egy film után lett népszerű, nem emlékszem a címére, de egyáltalán nem erre számítottam. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy vajon ezek egy barátnőtől kapott ajándékok-e, mivel olyasminek tűntek, amiről a legtöbb lány azt gondolja, hogy egy srácnak tetszhet, de aztán ők mégis eltolják maguktól. Lehet, hogy néhány srácnak bejönnek az ilyesmik. De nekem nem, és őszintén szólva kicsit meg is döbbentett, mert azt hittem, a férfiak az egyszerű dolgokat szeretik az ágyukon, de hát honnan is tudhatnám, nem igazán jártam sok férfi hálószobájában, még az exem sem engedett be az övébe.

Az ablakhoz léptem, és elhúztam a függönyt, hogy kinézzek. Látni lehetett a parkolót, a távolban pedig a főkaput, ami mellett még mindig volt egy őr.

Az ajtó kattanva záródott, kizárva a lentről még mindig átszűrődő zenét dübörgését. Azt mondták, egész éjjel tartani fog. Egy másik klubból érkezett vendégek töltötték itt az éjszakát, bár nem sok figyelmet fordítottam rájuk; udvariasak voltak velünk annál az asztalnál, ahol ültem. Senki sem akarna bajt keverni a Prez nője körül.

Megfordulva Roccóra néztem, aki odaült az ágyra, és épp a cipőjét vette le. A hatalmas ágyra pillantottam, és megbillentettem a fejem; ahogy felfogtam a látványt, rájöttem, hogy az ágy egyedi gyártású volt, és valószínűleg ez volt az oka annak, hogy a legfelső emeleten kapott egy különleges szobát. Szüksége volt a nagyobb szobára ehhez az ágyhoz: jó egy lábbal hosszabb volt a legtöbb ágynál, hogy elférjen benne a két méter – vagy talán még annál is több –, színtiszta férfi. Levette az ingét, amitől a tekintetem a tónusos testére szegeződött, izmai hátán is izmok voltak, nem csoda, hogy minden gond nélkül felemelte nekem az egyik motorkerékpár motorblokkját; húha, micsoda fickó.

Le sem tudtam venni a szemem a mellkasáról, ahogy felállt, és levette a farmerját. Kiszáradt a szám, ahogy ittam magamba az előttem álló szemrevaló látványt.

Egy kuncogás zökkentett ki a bámészkodásból.

– Töröld meg az állad, csorog a nyálad. –

Megtöröltem a számat anélkül, hogy felfogtam volna, mit mond, aztán elvörösödtem, amikor a mozdulatomra a nevetése még hangosabb lett. Csípőre tettem a kezem, készen arra, hogy megmondjam neki a magamét, de csak ennyi jött ki a számon:

– Hibáztatsz érte? – nyöszörögtem azon az erős hang helyett, amit használni akartam. Még magamat is megleptem a hangszínemmel, olyan fátyolosan hangzottam.

Rocco nyögött egyet, és beletúrt a hajába.

– A farmerodban fogsz aludni? – Visszahajtotta a takarót, belemászott, majd ott ülve várt.

– Gyere, van bőven hely. – Megveregette maga mellett az ágyat, én pedig éreztem, hogy ismét elvörösödöm.

Először is a szék támlájára tettem a dzsekimet, majd kibújtam a zoknimából és a cipőmből, időt adva magamnak. Hátat fordítottam neki, és tétovázva levettem a farmeromat. Újabb nyögést hallottam a hátam mögül, mire a vállam fölött átnézve Roccóra pillantottam, aki a tangával fedett fenekemet bámulta.

– Töröld meg az állad – mondtam, utánozva azt, amit ő mondott nekem, és akárcsak én, ő is megtörölte az állát a kézfejével.

Nagyot nevettem; ez a mozdulat feloldotta bennem a feszültséget, mintha pont valami ilyesmire lett volna szükségem, hogy elmúljon az idegességem. Nem ő volt az, akitől félnem kellett.

Rám nézett, aztán a kézfejére, és leesett neki, mit is csinált.

– Pimasz – vigyorodott el, a szeme pedig csillogott a vidámságtól.

Most már felé fordultam, így felbátorodtam. Lassan áthúztam a pólómat a fejemen – igen, a pólóval kellett volna kezdenem; nem is tudom, miért a farmerrel kezdtem –, úgy éreztem, védtelen vagyok előtte.

Olyan, mintha bikinit viselnék, csak olyan, mintha bikinit viselnék – ismételgettem magamban, miközben félénken elindultam, hogy bemásszak az ágyba. Magasabb volt, mint egy átlagos ágy – akárcsak minden ennél a pasinál: nagyobb, magasabb, és nyálcsorgatóan jó.

Amint lefeküdtem, mellém csusszant, és magához húzott, amitől hátat fordítottam neki, ő pedig hátulról, kifliként ölelt át. Ez volt az első alkalom, hogy megosztottam az ágyamat egy sráccal; a pizsamapartijaink mindig csak lányosak voltak, és mi sosem ölelkeztünk kifliben.