NYX

A buli a tetőfokára hágott, Valerie-vel pedig már megittunk néhány pohárral. Épp a kezemnél fogva vezetett be egy hatalmas szobába, ahol mindenki táncolt. Átjárt a ritmus, és elkezdtem ringatni a csípőmet; Valerie már kiszúrt magának egy hímet, és finoman, de csábítóan felé táncolt.

Úgy vigyorgott rám, mint a fakutya, miközben a kiszemelt hím hátulról a derekára fonta a karjait. Magamban kuncogtam, ahogy Valerie a fiúhoz simult, és elkezdte hozzá dörzsölni a hátsóját.

Közelebb hajoltam a füléhez, hogy túlharsogjam a hangos zenét: "Hé, én hozok még egy italt."

"OK, de ne várd, hogy itt legyek, mire visszatérsz." Huncut mosollyal az arcán megfordult, és azonnal egymásba fonódott az ajka a sráccal. Ó, igen, drága barátnőm, pontosan tudtam, hol leszel. Így vagy úgy, de valamelyik srác fasza körül. Micsoda kis ribanc.

Biccentve megveregettem a vállát, ahogy ő folytatta a smárolást, és elindultam vissza a konyha felé még egy italért. Kezdtem egy kicsit becsiccsenteni, és a zene lüktetésétől egy enyhe fejfájás is kerülgetett. Útközben a tömegen és a házon keresztül több srác is megpróbálta felkelteni a figyelmemet, de én csak lepattintottam őket.

Amikor végre odaértem az italokhoz, ahelyett, hogy töltöttem volna egyet, csak felkaptam a rumból az üveget, és kimentem a levegőre. Elmentem egy csapat srác és lány mellett a pázsiton; néhányan fejenállva ittak a hordóból, míg a többiek ujjongva biztatták őket. Torit és Calt nem láttam arra, és feltételeztem, hogy valószínűleg mindketten túlságosan is elfoglaltak valamilyen nőstény farkassal.

Mindenki mellett elmentem, és megindultam az erdő széle felé, üveggel a kezemben. Csak egy kis térre és nyugalomra volt szükségem. Belehúztam az üvegbe, míg meg nem találtam egy kidőlt rönköt, majd ügyetlenül ráhanyatlottam. Igen, teljesen kész voltam. Hála az Istennőnek, holnap szombat, és nincs ébresztő, ami felkeltsen.

Még alig fél év volt hátra az Alfa képzésből a diplomaosztóig, aztán visszatérünk haza, ahol Torival a 18. születésnapunkat ünnepeljük majd. Talán ezért is voltam ennyire lehangolt? Mert itt szinte mindenkinek volt valamilyen terve. Az Alfák és a Béták hazatérnek a falkájukhoz, és elkezdik átvenni a felelősséget, hogy belépjenek a jövőbeli szerepükbe. A Lunák hazamennek, és vagy megtalálják a társukat, vagy kiválasztanak maguknak egy magas rangú hímet, és ők is elkezdik betölteni a szerepüket.

De én? Én nem voltam Alfa, se Béta, se Luna; és még csak nem is engem választottak Torian Deltájának. Szóval, mi a faszt keresek én itt? Miért erőltette a Király és az apám, hogy idejöjjek? Mikor leszek már több, mint egy egyszerű harcos? Nem mintha bánnám, hogy harcos vagyok, a harcért éltem, és rohadt jó is voltam benne!

Az nem bántott, hogy Tori egy hímet választott Deltájának. Inkább az fájt, mert tudtam, hogy mindenki seggét szét tudom rúgni a Palotában, és emiatt úgy éreztem, mintha nem bíznának bennem, vagy talán teher lennék. De azt is tudtam, hogy mindig ott leszek mellette, és ő is ezt akarja.

"Min gondolkodsz?" Annyira elmerültem az üvegben és a gondolataimban, hogy meg se hallottam, és a szagát sem éreztem annak, hogy Cal megállt mögöttem.

"Hé." Haloványan elmosolyodtam, ahogy lehuppant mellém.

"Miért ül egyedül egy olyan gyönyörű lány, mint te, és miért néz ki úgy, mintha az abba az üvegbe fojtaná a bánatát?"

"Valószínűleg azért, mert így is van, te idióta." A vállával meglökött a válaszomra. "És te miért nem vagy egy nőstény farkasra rácsavarodva ahelyett, hogy itt ülsz egy részeggel, aki a bánatát fojtja a piába?" – kérdeztem, és átnyújtottam neki az üveget.

Belehúzott egy nagyot, majd letette az üveget, és az egyik erős karját a vállam köré fonva közelebb húzott magához. Mélyen beszippantottam a levegőt, és megéreztem az áradó férfias illatát. Ma este nem éreztem rajta egyetlen nőstény szagát sem, így elgondolkodtam, vajon csak felsült-e ma.

"Ott vagyok, ahol lennem kell. Veled" – sóhajtotta.

"Cal, feltehetek neked egy kérdést? Egy komoly kérdést, ami már egy ideje bánt engem?"

"Persze, kérdezz bármit. Mindig őszinte leszek veled. Tudod jól, nem?"

Felnéztem rá. Istenem, gyönyörű volt. Lehet, hogy egy nagy játékos volt, de ugyanakkor kedves és védelmező is, és mindig ott volt, nemcsak Torinak, hanem nekem is. Tudtam, hogy a kérdésem talán egy kicsit kényes lesz, de reméltem, hogy egyenes választ tud adni rá. Felvettem az üveget, ismét belehúztam, majd megkérdeztem:

"Miért nem vagyok elég jó Torinak? Úgy értem, miért nem engem választott a Deltájának vagy a Királyi testőrének? Azért, mert lány vagyok? Egyszerűen nem értem, miért küldtek ide." A mondatom végére elhalkult a hangom.

Hallottam, ahogy Cal lassan kifújja a levegőt. Szünetet tartott, mielőtt válaszolt volna. Kicsit feljebb húztam magam, még mindig őt nézve, miközben a karja továbbra is a vállamat ölelte. Beletúrt a rövid, sötét hajába, és mereven bámult előre az erdőbe. Az állkapcsa megfeszült, ahogy felkészült a válaszra.

"Azért, mert..." Megállt, mire én felvontam az egyik szemöldökömet.

"Azért, mert..."

"Azért, mert te nem vagy Béta, és jobb vagy, mint egy Delta, vagy egy harcos, vagy akár a Királyi testőrség." Ekkor felém fordult, az államat a kezébe fogta, és mélyen a szemembe nézett.

"Mert te sokkal jobb vagy ezeknél a címeknél. Te arra születtél, hogy uralkodj, hogy vezess. Te egy Királyné vagy, Nyx. Az én Királyném vagy."

A szívem vadul verni kezdett, és melegség kúszott a gyomromba, ami egészen az ágyékomig hatolt, éreztem, ahogy nedvesedni kezdek a lábaim között. Nem akartam uralkodni, sem Királyné lenni, de a szavai úgy hatottak rám, mint valami kábítószer, a mellkasom pedig gyorsan emelkedni kezdett. Mogyoróbarna szemeivel egyenesen a lelkembe látott, miközben őt bámultam. Az arca egyre közelebb hajolt az enyémhez. Meg fog csókolni? Olyan közel volt, hogy éreztem az ajkamon a forró leheletét. Lassan megnyaltam az alsó ajkamat. *Kérlek, csókolj meg.* – gondoltam.

*****

CAL

"Az én Királyném vagy" – ismételtem meg, miközben lassan közelebb hajoltam az arcához. És minden egyes szót komolyan is gondoltam. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak erre a félelmet nem ismerő Istennőre, aki itt ült előttem. A szemeimmel az ő smaragdzöld szemeit fürkésztem, abban a reményben, hogy megengedi, hogy megcsókoljam. A nadrágom szinte szétfeszült attól, amilyen kőkemény lett a férfiasságom.

Mindannyian tudtuk, hogy valószínűleg ő lesz Torian társa, de nem érdekelt; nem tudtam tovább távol tartani magam tőle. Túl részegítő volt. A szokásosnál is duzzadtabb ajkai még mindig puhának tűntek, és amikor a nyelve előbukkant, és épp csak megnyalta az alsó ajkát, felnyögtem.

A karomat a válláról a tarkójához csúsztattam, a másik kezemmel pedig az arcát simítva magamhoz húztam őt. Lágyan belekóstoltam dús ajkaiba.

Istennő, pont olyan íze volt, mint ahogy elképzeltem!

A nyelvemmel végigsimítottam a száján. Halkan felnyögött, és még mélyebb hozzáférést engedett a szájához; megízlelhettem a saját édességét, ami a rummal keveredett. Olyan íze volt, mint a mennyországnak. Nem számítottam rá, hogy ő fogja elmélyíteni a csókot, de örömmel fogadtam, és még szorosabban magamhoz húztam. Felébresztette a farkasomat, és sürgetően csókoltam vissza.

Felemeltem a rönkről, és az ölembe ültettem. A karjaival a nyakam köré fonódott, miközben a kezemmel egy maréknyit megfogtam a hajából, és hátrahajtottam a fejét, így még jobban hozzáférhettem a szájához, ami éppoly éhesnek tűnt, mint az enyém. Oldalra hajtottam a fejét, csókokat hintve az arcára, az állkapcsára, majd lefelé a nyakára. Nyöszörgött, amikor a nyelvemmel végignyaltam a megjelölési pontján, én pedig a puha bőrét csókolgattam egészen a kulcscsontjáig.

"Érzed, mennyire akarlak, Nyx?" – morogtam, miközben az erekciómat hozzányomtam. Inkább volt kijelentés, mint kérdés.

Olyan kemény voltam, és éreztem az izgatottságának az illatát. Leköltöztem a mellkasára, egészen a mellei közötti völgyig, majd lassan visszatértem a szájához. Az egyik kezemet a pólója és a melltartója alá csúsztattam, és masszírozni kezdtem tökéletes, gyönyörű keblét. A hüvelykujjammal a megkeményedett bimbóudvarát simogattam, majd megcsíptem a mellbimbóját. A másik kezemmel a derekát fogtam, és magamhoz szorítottam. Amikor elkezdte hozzádörzsölni magát a már amúgy is megduzzadt farkamhoz, megszakította a csókot, de nem húzódott el.

A fülemhez hajolt, és odasúgta: "Igen, érezlek." Lágyan beszopta a fülcimpámat, és elengedte, de előtte még finoman beleharapott.

Drága istennő, mindjárt elélvezek a nadrágomban attól, ahogy a formás kis segge hozzám dörzsölődik!

Túlságosan is szem előtt voltunk, ezért vonakodva felálltam vele, és letettem a lábát a földre. Megragadtam a kezét, és beljebb húztam őt az erdőbe, magunk mögött hagyva a kúriát, olyan helyre, ahol senki sem láthatott minket.

Amint biztos voltam benne, hogy egyedül vagyunk a sűrű fák takarásában, visszafordultam felé, a karjaimba zártam, és erősen a mellkasomhoz szorítottam. A kezei ismét a nyakam köré fonódtak, és magához húzott, majd keményen megcsókolt. Istenem, sosem akartam, hogy ennek vége legyen, de azt sem akartam, hogy itt dugjam meg az erdőben. Nem az első alkalommal, mert tudtam, hogy ha egyszer az enyém lesz, soha többé nem fogom elengedni. Bármelyik hímmel megküzdök, aki megpróbálja elvenni tőlem.

A farkamhoz húztam és szorítottam őt, amilyen erősen csak tudtam, miközben felfaltam a gyönyörű, édes száját. A kezei a karomat és a mellkasomat fedezve végül megtalálták az ingem gombjait, és elkezdték kigombolni. Mindketten nehezen lélegeztünk, teljesen megrészegültünk egymástól.

Hátranyomtam, míg középre nem szorultam egy fa és köztem. Megemeltem a lábait, amelyek úgy fonódtak körém, mintha egész életemben ott kellett volna lenniük, mintha oda tartoztak volna. A kezemmel lenyúltam a lábai közé. A szoknyája már amúgy is fel volt csúszva a derekáig. A bugyija csuromvizes volt, és egyetlen gyors mozdulattal letéptem róla. A kezemet a nedves központjához nyomtam, majd elkezdtem dörzsölni, és egy ujjamat is becsúsztattam. Kibaszottul nedves volt. Meg kellett kapnom! Tizenöt éves korunk óta ő volt a legmerészebb fantáziám.

Az ingem nyitva volt, a kezei pedig végigszaladtak a mellkasomon, minden egyes izmomat kitapintva. A kezei egyre lejjebb vándoroltak a torzómhoz, a körmeit a bőrömbe vájva, amitől mindenhol libabőrös lettem. Majd még lejjebb ereszkedtek a derékszíjamhoz.

De mielőtt bármivel is továbbmehetett volna, hirtelen éreztem, ahogy leszakítanak róla, és keresztüldobnak az erdőn, miközben egy mély, hatalmas morgás rázkódtatta meg a fákat.

MI A FASZ! Kész voltam megölni azt, aki megzavart minket!

*****

NYX

Istenem, olyan jó íze volt, és olyan jó érzés volt. Éreztem a kemény tagját a farmerja alatt, ahogy szorosan a csupasz, nedvességtől tocsogó vaginámhoz nyomódott. A szoknyám magasan fel volt csúszva, én pedig többet akartam. Szétnyitottam az ingén a gombokat, a kezemmel felfedeztem a kemény izmait, és egyre lejjebb dolgoztam magam, hogy kiszabadíthassam. Egyáltalán nem érdekelt, hogy ez lesz az első alkalmam és hogy egy erdőben vagyunk; annyira akartam, és az éhségem olyan erős volt. Őt akartam, és őt akartam azonnal.

*A kurva életbe, Nyx!*

Meghallottam Toriant az elmekapcsolatunkon keresztül, és próbáltam figyelmen kívül hagyni, amikor hirtelen egy földrengető ordítás rázkódtatta meg körülöttünk a fákat, és Cal testének melegsége hirtelen, egy csapásra eltűnt rólam. Olyan hirtelen, hogy a földre zuhantam. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy Cal hátrafelé repül a levegőben. Felettem egy rettentően dühös Torian állt, mielőtt megfordult, és Cal felé indult volna.

*****

TORIAN

Ezt a tökéletes kis nőstényt a ház oldalához szorítottam, hatalmas mellei fedetlenek voltak, miközben a mellbimbóját haraptam. Már eljuttattam az orgazmushoz az ujjaimmal, és készen álltam arra, hogy tökig beléhatoljak.

"Még, Alfám, még!" – nyöszörgött alattam.

"Biztos vagy benne, hogy kibírod mindezt, kisfarkas?" – morogtam.

Elkezdtem kigombolni a farmeromat, és hagytam, hogy a hatalmas, felállt farkam kiszabaduljon. Az apró kezei megragadták, és simogatni kezdték, majd a nedves pinájához emelte, hogy úgy irányítson, ahogy belé tudok hatolni, amikor hirtelen nyomást éreztem a szemeim mögött.

Azonnal egy félmeztelen Cal képe töltötte meg az elmémet. Tudtam, hogy ez Nyx kivetítése; ő volt az egyetlen ember, aki képes volt képeket megosztani velem. Láttam Cal vágytól elsötétült szemeit, és láttam Nyx tükörképét a szivárványhártyáján. A kép annyira kristálytiszta volt.

Elborult az agyam! Rá tette a mocskos kezét. Meg fogja dugni! Nem, nem, nem!

A farkasom megőrült a gondolattól, ki akart törni, és át akarta venni az irányítást.

Ledobtam a kis nőstényt, rendbe szedtem magam, és a felfokozott gyorsaságomat használva megindultam az erdő felé. Éreztem a szagukat.

*A kurva életbe, Nyx!* – üzentem neki.

Szerintem ő maga sem tudta, hogy kivetíti rám azokat a képeket. De esélytelen volt, hogy hagyjam, hogy a legjobb barátom, az a férfikurva megdugja őt!

Meghallottam őket, és anélkül, hogy végiggondoltam volna, mit fogok látni, rohanni kezdtem feléjük. Cal egy fához szorította őt. A szoknyája magasan a derekánál volt, a lábai Cal köré fonódtak, a kezeivel pedig a srác farmerját gombolta ki.

Egy akaratlan, erőteljes morgás tört fel belőlem a látványtól, ami megrengette alattunk a földet, és letépte Calt Nyx testéről, legalább 9 méterre hátradobva őt. Dühös voltam, olyan kibaszottul dühös. Semmi joga nem volt hozzáérni!

Alighogy hátradobtam őt, már el is indultam arrafelé, ahol landolt. Kész voltam kiverni belőle a szart is! Ki akartam tépni a torkát! Éreztem, hogy Fenris egyre jobban előretör, miközben lassan kezdtem elveszíteni a kontrollt. A vérem dühösen forrt az ereimben!

"Mi a. Fasz. Tori! Mi a kibaszott problémád van?" – hallottam Calt, de ekkor már túlságosan elvakított a düh. Odaértem hozzá, és az öklöm találkozott az állkapcsával; a feje oldalra csapódott.

"Anyádat!" – csak ennyit tudtam válaszolni.

CSATT!

Éreztem, hogy Cal ökle landol az arcomon, és megéreztem a fémes vért a felhasadt ajkamról. Előrerontottam, és újra megütöttem, amíg már csak záporoztak az ütések. Mindketten ütést ütés után vittünk be. A Bétám erős volt, de sosem tudott legyőzni egy harcban. A haragja azonban most vetekedett az enyémmel, de én még így is ki akartam tépni a torkát!

"ÁLLJATOK MEEEEEEG!" Ezt egy vérfagyasztó morgás követte, ami már inkább ordítás volt, amitől mindketten a földbe gyökerezett lábbal fagytunk le.

A villámnál is gyorsabban egy kéz ragadta meg a torkomat, és a földre szorított; körülnéztem Cal után, és láttam, hogy ő is mellettem van, hasonló helyzetben. A kéz elengedte a torkomat. Nyx állt felettünk; a karjait a mellkasa előtt fonta össze, a szoknyája visszakerült a helyére, és eltakarta a nemi szervét előlünk. *Hála az istennőnek!* – gondoltam.

"Mi a kurva anyád van, Torian? Most komolyan? Mi a faszt csinálsz?" – általában ragyogó szemei most sötétek voltak a haragtól, és résnyire szűkültek, ahogy dühösen rám meredt.

"Hozzáért! A kibaszott kezével hozzád ért!" – még mindig dühös voltam, ahogy ujjal Cal felé mutattam.

"Ehhez semmi közöd! Semmi közöd ahhoz, hogy ki mit csinál velem, hacsak nem én kérem!"

"Nyx, láttam, mit csinál. Szinte éreztem is!" – sziszegtem. "Nem vetted észre, hogy rám vetítetted a képet?"

Nem tudtam volna megmondani, hogy elpirult-e, mert az arca vörös volt a dühtől. Kisebb szünetet tartott, mielőtt újra megszólalt volna, de a hangjából még mindig erőteljes nemtetszés áradt felém.

"Szóval, ahelyett, hogy elmondanád nekem, te inkább úgy döntesz, hogy idejössz, és félbeszakítod az egészet? Aztán meg kiveritek egymásból a szart is? Istenem, Tori! Érzem rajtad annak a kis kurvának a szagát! Neked szabad, de nekem nem?"

A hangja rekedtes volt, és a tekintete elhomályosult: a felszín alatt már ott gyűltek a könnyek. Lehúztam a fejemet. Nem akartam megríkatni, és eszem ágában sem volt bántani őt.

"Semmi jogod nem volt ehhez" – szipogott.

Cal felé lépett, átkarolta a vállát, és a mellkasára húzta őt; Nyx pedig belefúrta az arcát. Halk morgás tört fel belőlem, ahogy láttam, hogy tartja.

"Semmi jogod nem volt ehhez." Ezt újra elsuttogta, mielőtt összeszedte magát, eltolta magát Caltől, majd hátat fordított nekünk, és elindult.

"Nyx, várj!" – kiáltott Cal, és utána nyúlt.

"Nem! Mindketten elmehettek a kibaszott pokolba!"

"Hová mész? Kérlek, várj, elmegyek veled." Cal szinte könyörgött neki.

Nyx azonban csak a kezével intett felénk: "Visszamegyek a szobámba. Számomra véget ért a buli." És ezzel átalakult hatalmas, fekete farkasává. Olyan sötét volt, hogy a hold fénye a fekete bundájának éjkék árnyalatot kölcsönzött; még egy utolsó pillantást vetett ránk a válla felett. A farkasszemeit takaró fehér sáv dühösen meredt ránk, a smaragdzöld szemei pedig a méltatlankodástól izzottak. Aztán elviharzott az éjszakába, ott hagyva minket Callal, úgy álltunk ott, mint két balek.

A bennem felgyülemlett düh egy kicsit alábbhagyott, de a felszín alatt még mindig ott parázslott.

"Mégis mi a faszt képzeltél, mit csinálsz?" – fordultam a Bétám és a legjobb barátom felé.

"Mégis, minek nézett ki?"

"Ő a mi kibaszott húgunk!" – köptem a szavakat. Hazugság.

"Nem. Lehet, hogy te úgy gondolod, ő a húgod! De én már jó ideje nem látom benne a húgomat! És nem kényszerítettem olyasmire, amit nem akart! És te sem nézel rá testvérként már egy ideje! Ne hidd, hogy nem vettem észre, Torian. Csak magadat csapod be."

"NEM fogsz hozzáérni!" – kiabáltam rá az Alfa-hangomon, a düh újra a felszínre tört bennem.

"Te nem parancsolhatod meg nekem, hogy ne érjek hozzá!" – morogta vissza dühösen Cal, a tekintetében is sötét, fenyegető harag tükröződött.

"Te is csak megdugnád, és kihasználnád, mint az összes többit. Te nem a Társa vagy!"

"Nem, tévedsz, Tori. Sosem használnám ki őt. Nem vagyok a társa, de te sem! Még nem! És ki mondja, hogy bármelyikünk is az lesz? És amíg nem tölti be a 18-at, az az ő döntése. Az az ő kibaszott döntése, ha engem akar az elsőnek!

Nem mi döntünk helyette, és még ha 21 éves koráig nem is találja meg a társát, te őt fogod választani Királynédnak? Mert én, én százszor is őt választanám! És ha nem engem akarna, akkor is őt választanám. És mondd, Tori, miért akarod, hogy távol maradjunk egymástól? És ne gyere nekem ezzel a testvér-szarral! Nem akarod őt úgy, mint én, akkor meg miért érdekel ennyire?"

Fel és alá járkált; a kezei hol görcsösen ökölbe szorultak, hol pedig beletúrt a rövid hajába. Láttam, hogy a teste fizikailag is beleremeg a dühbe. Abba a dühbe, amit én okoztam. Lehajtottam a fejem, és hangosan felsóhajtottam.

"Mert a családunk, és úgy érzem, az enyém." Na, kimondtam. Soha nem éreztem szexuális vonzalmat Nyx iránt, csak testvéri szeretetet, de a Farkasom, Fenris és én mélyen magunkénak vallottuk őt, és nem akartuk, hogy bárki más hozzányúljon. Az iránta érzett érzéseink az elmúlt év során változtak meg. Még ha nem is akartam őt úgy, akkor sem akartam, hogy egy másik farkas hozzáérjen. Önző voltam; tudtam jól, és nem is érdekelt.

Cal abbahagyta a járkálást, és csak ott állt, rám meredve. Nem tudtam kiolvasni a gondolatait, és nem is biztos, hogy tudni akartam.

A kezével végigdörzsölte az arcát. "Basszus, haver" – ennyit mondott. "Nem fogok rámászni, de el sem fogom taszítani magamtól. Nem hiszem, hogy valaha is lenne erőm eltolni magamtól. Tudod, hogy ez az egész kurvára mindent tönkretesz, ugye?"

Biccentettem a fejemmel. Igen. Valóban mindent tönkretesz. Egyszerűen nem tudom megmagyarázni az érzéseimet, és amikor megláttam őt egy másik férfival – legyen az a legjobb barátom vagy sem –, ahogy az a kép átjött, csak dühöt éreztem, színtiszta dühöt.

Cal odalépett hozzám, hátba vágott, és egy férfias ölelésbe vont. Én is átöleltem, és megveregettem a hátát. Ezzel jeleztük egymásnak, hogy még mindig legjobb barátok vagyunk.

"Úgy nézel ki, mint egy darab szar" – mondtam, rávigyorogva a barátomra.

"Te se nézel ki sokkal jobban, haver. Holnapra szép monoklid lesz. Gyere, menjünk vissza a kollégiumba. Azt hiszem, ebből a drámából bőven elég volt egy estére" – mondta. Azzal megindultunk vissza a kúria felé. Útközben felkaptuk a rumos üveget, amit valaki otthagyott az egyik farönknél, és adogattuk egymásnak a visszaúton. Teljesen kiment a fejemből a kis nőstény, akit a ház oldalánál hagytam. Hát ez van.

Próbáltam elmekapcsolaton hívni Nyxet, amikor visszaértünk a kollégiumba, de kizárt engem; mióta létrehoztuk a köteléket, most először zárta el. Tényleg rohadtul dühös volt rám. És hogy őszinte legyek, nem is tudtam hibáztatni őt.