REID

A reptérre vezető út csendesen telik. De nem az a kényelmes fajta csend – hanem az, amelyik súlyosan ül a levegőben, megnehezítve a légzést.

Adeline megmoccan mellettem, ujjai a szoknyája szegélyével játszanak. Látom rajta, hogy mondani akar valamit, de valahányszor felém pillant, inkább lesüti a szemét az ölére.

Az ujjaimmal dobolok a kormányon, és azon gondolkodom, bekapcsoljam-e a rádiót.