ADELINE

Amikor végre felébredek, már Chicagóban vagyunk.

Pislogok, próbálom lerázni magamról az alvás ködét, hogy aztán rájöjjek…

Túl közel vagyok Reidhez.

Lényegében hozzásimulok.

Az arcom a vállán pihen, a kezem valahol a mellkasa közelében nyugszik, és – te jó ég – a karja úgy fekszik az ölemben, mintha csak véletlenül került volna oda.

Forróság önti el az arcomat, ahogy túl gyorsan felülök.

Re