KATYA

Az irónia nem kerüli el a figyelmemet. Néhány hónappal ezelőtt, ha valaki azt mondja nekem, hogy valaha is megkönnyebbülést fogok érezni, amikor meglátom Eliast – olyan megkönnyebbülést, hogy le sem tudom venni róla a szemem, még akkor sem, amikor a tekintete olyasmivel ég, amit korábban fel sem ismertem volna, de most már azonnal tudom, mi az: düh –, azt mondtam volna az illetőnek, hogy bas