Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
– Roman… – sóhajtom egyszerre zavarodottan, rémülten, mégis engedékenyen. Amikor úgy csókol meg, ahogy az imént tette, mintha egészen a csontjaimig a sajátjaként akarna megjelölni, megrogynak a térdeim. Nem vagyok immunis a vonzerejére, még itt sem, ahol mindenfelől veszély leselkedik ránk.
– Ha meghalsz – mondja –, abba belerokkanok. Érted? Van fogalmad róla, mi lesz akkor velem? A tekintetében m