Amikor már mélyen bent járunk az erdőben, Roman abbahagyja a futást. Felém fordulva gyengéden egy fa árnyékába tol. Lenyúl, két marokra fogja a sarat, majd felegyenesedve elkezdi bekenni a karjaimat a mocsokkal.

– Roman? – kérdezem.

– Hogy elrejtsem az illatodat – feleli. – Segíts nekem. Itt.

Átad egy kis sarat, és elkezdem beledörzsölni a szabadon hagyott bőrömbe. Roman különösen sok időt fordít