– Audrey Mercer, jobb, ha azt mondod, hogy ez csak egy vicc. Sosem engedem meg, hogy szakíts Adriannel – csattant fel Robert.

Audrey megvonta a vállát, hangja egykedvű volt. – Mit mondhatnék, apa? Már szakítottunk.

Robert felpattant, a keze úgy lendült magasba, mintha meg akarná pofozni.

De Audrey hátralépett, kitérve az ütés elől. – Apa, egyszer kapni egy pofont pont elég volt. Esélytelen, hogy csak álljak itt, és hagyjam, hogy még egyszer megüss.

Robert idegesen fel-alá sétált, hangja éles volt. – Adrian belement ebbe? A családjaink között eljegyzés van. Nem bonthatja fel csak úgy.

– Nem kell beleegyeznie. Mindenki szabadon döntheti el, kivel randizik – vágott vissza Audrey.

– Audrey, jobb, ha kétszer is meggondolod. Ha tényleg felbontod az eljegyzést, neked kell majd fizetned a nagyanyád idősotthoni ellátását – mondta Robert jéghidegen.

– Az évi 160 000 dollár. Biztos vagy benne, hogy készen állsz erre? – tette hozzá.

Audrey-ban forrt a düh. Keserűen gondolta: 'Ez tényleg az apám? Ez ugyanaz az ember, aki régen a magasba emelt és lökdösött a hintán? Tényleg a nagyi idősotthoni díjaival zsarol?'

– Apa, ő a te anyád – csattant fel Audrey. – Neked kellene gondoskodnod róla.

Robert megőrizte a hidegvérét. – A Mercer család a csőd szélén áll. Miből fizessek neki egy ilyen luxus idősotthont? Miért nem viszed haza te, és gondoskodsz róla magad?

Audrey keserűen felnevetett, a dühe túláradt. – Rendben, majd én kifizetem. Mostantól a nagyi az én felelősségem. Többé nem kell aggódnod miatta.

Minden látszatot félretéve Audrey hangosan bevágta az ajtót, és kiviharzott.

A titkárságon mindenki megdöbbent.

– Sarah, ki volt ez? Tényleg fel mert csattanni Mercer úrnak? – suttogta valaki.

Sarah a fejét rázta, és így válaszolt: – Ne üsd bele az orrod.

Robert világossá tette, hogy nem szabad pletykálniuk, így Sarah lakatot tett a szájára.

Helyette inkább titokban üzenetet küldött Helenának.

*****

Helena a telefonjára pillantott, és hűvösen felnevetett. – Sienna, úgy tűnik, Audrey ismét felbosszantotta az apádat.

– Anya, mit csinált már megint? Miért csinálja mindig a drámát? – zsörtölődött Sienna. – Pont abban reménykedtem, hogy apa vesz nekem egy új autót.

Helena megnyugtatta. – Az autóról majd később beszélünk. Apád ma borzalmas hangulatban van. Csak légy türelmes, szívem. Egy napon minden a tiéd lesz.

Bár Sienna nem akart várni, kénytelen volt beletörődni.

*****

Adrian hasogató fejfájással ébredt, még mindig kábán a tegnap esti tivornyától. Gyorsan felült, megzavarodva az ismeretlen szobától.

Giselle lépett be, kényelmes otthoni ruhát viselt, és egy bögrét tartott a kezében.

– Adrian, tegnap este teljesen kiütötted magad, így kénytelen voltam visszavonszolni téged a lakásomba. Tessék, most csináltam egy kis másnaposság elleni levest. Idd meg, és jobban leszel – mondta Giselle gyengéd hangon.

Adrian emlékezete hiányos volt, de arra emlékezett, hogy a haverjaival ivott, mielőtt minden homályossá vált.

– Giselle, köszönöm, hogy vigyáztál rám. Te hol aludtál tegnap este? – kérdezte Adrian.

Giselle lakása meglehetősen szűkös volt, mindössze egyetlen kis hálószobával.

Giselle arca kipirult, ahogy válaszolt: – Az ágy elég nagy, és aggódtam, hogy hátha szükséged lesz valamire az éjszaka közepén, szóval én is itt aludtam.

– Nyugodj meg, Adrian. Egy szót sem szólok Audrey-nak.

Adrian meglepődött, és hirtelen egy kissé kényelmetlenül érezte magát.

– Rendben. Be kell mennem az irodába, úgyhogy most indulok – mondta, próbálva lazának tűnni.

Miután felöltözött, Adrian felkapta a telefonját, és az ajtó felé indult. – Gigi, ez a hely túlságosan szűkös. Engedd meg, hogy vegyek neked egy nagyobb házat.

Giselle édes mosollyal nézett rá. – Jól hangzik. Köszönöm, Adrian.

*****

Amikor Adrian beért az irodába, teljesen maga alatt volt.

Folyton a telefonjára pillantott, fel-le görgetett, de egyetlen üzenet vagy hívás sem érkezett.

A semmiből szorongás fogta el. Azon tűnődött: 'Audrey ezúttal tényleg komolyan gondolja a szakítást?'

Adrian felhívta a titkárnőjét, Iris Clayt. – Kapcsolatba tudna lépni Audrey Mercerrel a Crestwood Ügyvédi Irodától, és megkérné, hogy ugorjon be az irodába?

– Természetesen, Hawthorne úr – válaszolta Iris.

– És ne említse, hogy én akarom látni – tette hozzá Adrian, közvetlenül mielőtt letette volna.

Iris kissé összezavarodott. Elgondolkodott: 'Mióta érdekli a főnököt ennyire egy junior ügyvéd?'

– Értettem, Hawthorne úr. Azonnal felkeresem – mondta Iris.

'Tényleg azt hiszi, hogy csak úgy dobhat, és továbbléphet?' – gondolta Adrian, összeszorított állkapoccsal. 'Ez nem ilyen egyszerű.'

*****

Audrey tegnap fizette ki a háza teljes vételárát, és most mindössze 60 000 dollárja maradt a bankszámláin – ami alig elég arra, hogy három és fél hónapig fedezze a nagymamája idősotthoni ellátását.

A nagymamája, Beatrice Mercer korábban Roberttel élt a villában.

De az egészségi állapota nem volt a legjobb, és szerette a csendet, miközben Helena minden reggel teli torokból operát kezdett énekelni.

Egyszer a szobalány összekeverte Beatrice gyógyszereit, és ezek után Beatrice kérte, hogy költözhessen idősotthonba.

Audrey eleinte nem nagyon örült ennek, de miután látta, milyen profi és gondoskodó a személyzet, nem ellenkezett tovább.

A luxus idősotthonban személyre szabott ápolás, elsőrangú orvosi csapat és még nyugdíjas sztárorvosok is rendelkezésre álltak ügyeletben. Őszintén szólva, sokkal kényelmesebb volt, mint otthon élni.

Audrey ügyelt rá, hogy minden héten meglátogassa Beatrice-t, bármilyen elfoglalt is volt.

A Mercer családban a nagymamája volt az egyetlen, aki igazán jó volt hozzá.

Audrey sosem gondolta volna, hogy az apja tényleg alkualapként használja a nagymamáját, hogy megzsarolja őt.

'Egyáltalán nincs szíve!' – füstölgött magában Audrey.

– Nagyi, eljöttem hozzád – kiáltott be Audrey, hangja tele melegséggel.

Beatrice arca felderült, amikor meglátta kedvenc unokáját. – Drey, annyira örülök, hogy látlak.

Beatrice végigmérte Audrey-t. – Vékonyabbnak tűnsz. Drey, ígérd meg, hogy nem diétázol többet. Ha ezt folytatod, elveszíted a vonzerődet.

Audrey elmosolyodott: – Nem fogok, nagyi. Mindent úgy teszek, ahogy mondod.

Beatrice ránézett a lányra, aki épp ölelte őt, és nem tudta megállni, hogy ne hatódjon meg. – Ugyan már, szívem, csak néhány nap telt el.

– Túl sokat dolgozol? Valaki piszkál a munkahelyeden?

Audrey a fejét rázta. Csak akkor engedte meg magának, hogy gyengéd legyen, amikor azzal az egyetlen emberrel volt, aki igazán szerette őt.

– Nem, nagyi. Csak hiányoztál, ennyi az egész – búgta Audrey.

– Te is hiányoztál nekem, kicsim. Hogy van apád és a többiek? Ugye Sienna nem kavarta megint a bajt? – kérdezte Beatrice.

Beatrice sosem kedvelte Helenát, és őszintén szólva csak azért költözött az idősotthonba, mert egyszerűen nem bírta elviselni a nőt.

Mindig azzal viccelődött, hogy mindez azért van, mert hálátlan fia született.

– Ő? – gúnyolódott Audrey. – Nincs elég esze ahhoz, hogy igazi drámát csináljon.

– Nagyi... – kezdte Audrey, majd megállt, a szavak a torkán akadtak. – Azért jöttem ma, mert tanácsot szeretnék kérni tőled valamiben.

Beatrice észrevette Audrey komoly arcát, és az ő arckifejezése is komolyra fordult. – Mi a baj, kicsim? Úgy tűnik, valami nagyon bánt téged.

– Nagyi, szakítottam Adriannel – mondta Audrey.

Beatrice és Adrian nagymamája, Tara Hawthorne egész életükben jó barátnők voltak, és fiatal korukban még a gyermekeik között is eljegyzést szerveztek. De Beatrice-nek csak egy fia volt, és Alistair lánya korán férjhez ment, így az eljegyzés végül a következő generációra szállt át.

Mielőtt elhunyt, Tara megígértette Alistairrel, hogy az egyetlen személy, aki alkalmas arra, hogy az unokájukhoz menjen feleségül, csakis a Mercer családból kerülhet ki.

Alistair odaadóan szerette a feleségét, így szentként kezelte utolsó kívánságát, és gondoskodott róla, hogy tiszteletben tartsa azt.

Bár a Mercer családra nehéz idők jártak, Alistair sosem gondolt arra, hogy más családból válasszon menyasszonyt az unokájának.

Beatrice őszintén meglepődött. – Adrian felbosszantott valamivel?

Túl jól tudta, mennyire imádja Audrey Adriant.

Őszintén szólva, Beatrice sosem gondolta, hogy összeillenek. Audrey egyszerűen túlságosan rákattant Adrianre.

Beatrice azt kívánta, bárcsak egy olyan sráccal kötne ki Audrey, aki jobban szereti őt, és nem valakivel, akinek folyton mindent meg kell adnia.

Csak olyasvalaki értheti meg igazán, mennyire fontos ez, aki már volt házas.

– Túltettem magam rajta, nagyi. Nem akarok hozzámenni senkihez. Megígéred nekem ezt az egyet? – könyörgött Audrey.

Beatrice elhallgatott, gondolataiba mélyedt, majd végül hosszan felsóhajtott. – Rendben. Sokkal jobbat érdemelsz.

Audrey Beatrice karjaiba fúrta az arcát, hangja tompán csengett. – Nagyi, te vagy a legjobb. Téged szeretlek a legjobban.

Épp ekkor kopogtak az ajtón.

– Hölgyem, látogatója érkezett. Azt mondja, a Hawthorne családból jött – hallatszott egy hang kintről.

Audrey azt feltételezte, hogy Adrian az, és az arckifejezése azonnal elkomorult. – Mondja meg neki, hogy menjen el.

Ekkor egy magas alak lépett be a szobába. – Audrey, most már látni sem akarsz?