– Mr. Vance, megkérdezhetném, hogy Ric bátyám miért keres engem? – kérdezte Marcella Astor, az ösztöneivel dacolva.

Cyrus Vance egy hideg, megvető horkantást hallatott.

– Nincs tudatában olyasminek, amit elkövetett, és amivel esetleg csalódást okozhatott a mesternek?

Marcella Astor megállt. „Valami, amivel csalódást okoztam Alaric Sinclairnek?

Tettem valamit? Amióta újjászülettem, nem csináltam semmi hülyeséget, ugye?”

Egy pillanat alatt Marcella Astor elméjébe tolakodott a kép, ahogy Caleb Ramsey aznap délután sarokba szorította.

Ebben a pillanatban Cyrus Vance kinyitotta az autó hátsó ajtaját, és hideg hangon rászólt.

– Miss Astor, a mesterünk türelme véges!

Marcella Astor szíve nagyot dobbant, és arra kényszerítette magát, hogy beszálljon a kocsiba. Ahogy várható volt, az ördög valóban bent volt.

A férfi rá sem pillantott. A hideg és jóképű arc mögött félelmetes vihar tombolt. A pusztítóan alacsony légnyomás és a gyilkos aura gyakorlatilag jégtömbbé fagyasztotta Marcella Astort.

Nagyon szeretett volna megmagyarázni valamit, de azt sem tudta, hol kezdje. Különösen azután, hogy rápillantott az ördögre és az ő jeges arckifejezésére, úgy érezte, alig kap levegőt, nemhogy beszélni tudjon.

E furcsa és folyamatos csend közepette az autó repült az utakon. Marcella Astor újra és újra átgondolta a dolgot a fejében. „Mi romlott el annyira, hogy Alaric Sinclair ilyen hosszan dühös maradjon?”

Az autó hirtelen megállt. Marcella Astor visszarántotta magát a gondolataiból, és gondolkodás nélkül kinézett.

Az ismerős fehér kőösvény, ami befelé kanyargott, a két oldalt álló, görög isteneket ábrázoló márványszobrok, a távolban lévő tiszta medence és a szőlőtőkék mind visszahozták az ő... rémisztő emlékeit!

Ez volt az Obszidián Villa. A legfényűzőbb birtok és a leginkább megcsodált rezidencia a Koronafővárosban.

A nevét egy klasszikus szerelmes versből kapta: „Obszidián párt keres”. Az ő véleménye szerint ez egyértelműen „Obszidián fogvatartja párját” volt!

Újjászületett, mégis visszatért erre a helyre, ahol Alaric Sinclair házi őrizetbe helyezte!

– Szállj ki.

A férfi hangja nagyon hideg volt, és Marcella Astort egy jeges medencébe taszította.

Előző életéből mindenféle rossz emlék tódult az elméjébe. Sietve kimászott az autóból, és Alaric Sinclair mögött haladva gyors léptekkel befelé indult.

– Ric bátyám, beszéljük meg. Miért vagy ilyen dühös? Még ha meg is kell halnom, hadd haljak meg úgy, hogy tudom, mit tettem rosszul!

Marcella Astor a szélbe szórta az óvatosságot, és hangosan felkiáltott, de a férfi mintha semmit sem hallott volna!

Csak követni tudta a férfi hideg és kegyetlen alakját, egészen az előszobától fel a lépcsőn.

Hirtelen egy súly nehezedett Marcella Astor derekára, majd egy brutális erő húzta a férfi karjaiba. Miután a világ megpördült vele, az egész lénye súlyosan egy hatalmas ágyra zuhant!

Ezt követően egy hegyszerű árnyék nehezedett rá, és szoros ölelésbe zárta. A kezeit és a lábait lenyomta, úgyhogy egy centit sem tudott mozdulni.

Idegésen emelte fel a tekintetét, és találkozott a férfi mély és hideg szemeivel, tisztán látva rettegő arcának tükröződését a szemeiben.

A férfi testét körülvevő sötét nyomás elérte a határt. Ebben a pillanatban Marcella Astor testében mintha minden vér megfagyott volna!

Előző életének tehetetlen küzdelme és reménytelensége ismét elöntötte.

Emlékezett rá, hogy miután eljegyezték Alaric Sinclairrel, kénytelen volt az Obszidián Villába költözni, hogy együtt éljen vele. Azon a napon szerelmet vallott Caleb Ramsey-nek az iskolában, és Alaric Sinclair rájött erre. Őrjöngő dühében az ördög erőszakot alkalmazott vele szemben.

Ez egy olyan félelmetes emlék volt, amelyet egyik életében sem akart újra átélni.

– Ric bátyám, mit csinálsz?

Marcella Astor hangja úgy hangzott, mint a zokogás. Az élni akarása küzdelemre késztette, azonban ez a könnyű mozdulat tovább dühítette a férfit; különösen, miután látta, hogy a lány ragyogó és élénk szemei hirtelen reménytelenek és sötétek lettek. A benne lévő vérszomjas zsarnokot nem lehetett visszatartani!

A férfi amúgy is sötét arckifejezése még hidegebbé vált. Körülöttük a hőmérséklet olyan jeges volt, mint a Déli-sark egy szakadéka, az ujjai mégis egyre brutálisabb erővel tépték le a ruháját. A kulcscsontja fájt a nyomásától!

– Miért? Olyan keményen dolgoztam. Miért kell így végeznünk?

Számtalan sérelem ébredt Marcella Astor szívében. Könnyein keresztül homályosan nézett Alaric Sinclairre, lassan kinyújtotta a kezét, hogy átkarolja a nyakát, és a kompromisszumot választotta. Ajkát felemelve könyörgött: – Ric bátyám, légy gyengéd. Fáj...

A férfi minden brutális mozdulata hirtelen abbamaradt, amikor meghallotta a „Ric bátyám” kiáltást. Bonyolult érzelmek suhantak át éles szemein; mintha lyukakat akart volna fúrni Marcella Astorba.

Érezte, hogy a lány remeg, és látta rajta a nyilvánvaló félelmet, a lány mégis szorosan behunyva tartotta a szemét, és halálos szorítással csimpaszkodott belé. Félelemmel teli, de vonakodó arckifejezése kifejezhetetlen reménytelenséget és vigasztalanságot villantott át a férfi jeges szemeiben, aki egy pillanattal ezelőtt még brutális és teljesen embertelen volt.

Végül nem tudta megkeményíteni vele szemben a szívét. Amíg a lány a legapróbb gyengeséget, a legapróbb törődést is kimutatta, ő kompromisszumot kötött, mindent elvesztett.

Marcella Astor azt tervezte, hogy szorosan behunyva tartja a szemét és túlesik rajta, de hirtelen érezte, hogy Alaric Sinclair abbahagyja a mozgást. A szempillái megremegtek, de végül kinyitotta a szemét.

„Talán... még van esély a túlélésre?”

– Miért bánsz így velem? Mit tettem rosszul? Mondd el!

Elhagyatott könnyek folytak végig Marcella Astor arcán. Gyengén beszélt, de a hangszíne tele volt vádaskodással.

A kérdést hallva Alaric Sinclair arca hirtelen elsötétült, és a légkör ismét jegessé vált.

Azonban nyilvánvalóan voltak kisebb különbségek a korábbiakhoz képest!

Bár az ördög még mindig nehezedett rá, nem mozdult tovább. Marcella Astor egy szempillantás alatt sietve azt mondta: – Hallottál valami pletykát? Vagy láttál valamit, amit félreértettél?

– Esküszöm, nem tettem semmit, amivel csalódást okoztam volna neked!

– Ma délután Caleb Ramsey még zaklatni is jött, de visszautasítottam és elzavartam! Sok diák látta! Ha nem hiszel nekem, járj utána!

Az ördög nem szólt semmit. Csak felvette a mobiltelefonját az ágy fejtámlájáról, és lejátszott egy felvételt.

– Miss Cella, mindent értek. Tegnap a Sinclair család otthonában próbáltál engem megvédeni. Mindazokat a dolgokat csak azért mondtad, hogy elnyerd Alaric Sinclair bizalmát.

– Bízz bennem, ki fogok találni egy tökéletes tervet, hogy magammal vigyelek!

Caleb Ramsey hangja jött a telefonból. Ez egy felvétel volt arról a délutánról. Ezt követte a lány hangja, de a tartalma miatt Marcella Astor arca elsápadt!

– Alaric Sinclair, hagyja abba az álmodozást. Ő és én soha nem lehetünk együtt.

Szóval ez történt! Nem csoda, hogy az ördög ennyire dühös lett! Marcella Astor szeme tágra nyílt, és felkiáltott: – Egyáltalán nem ezt mondtam! Be tudom bizonyítani! Van róla videóm!

Marcella Astor nehezen húzta ki a telefonját a zsebéből, és gyorsan elővette a videót, hogy megmutassa Alaric Sinclairnek.

Szerencsére előrelátó volt, és amint Caleb Ramsey felé indult, elkezdte rögzíteni.

Erre nem számított... Caleb Ramsey és Chloe Mercer trükkjei valóban aljasok voltak. Megvágták a szavait, aztán elküldték Alaric Sinclairnek!

Szándékosan akarták megrontani a kapcsolatukat!

Miután a felvétel lejátszása befejeződött, az ördög arckifejezése egyértelműen nyugodtabb lett; különösen azután, hogy meghallotta a következő mondatot: „Én már Alaric Sinclair menyasszonya vagyok. Fejezd be a vad álmodozásaidat!”

Egy halvány, gyengéd mosoly is megjelent a szája sarkában. Bár nagyon gyorsan eltűnt, Marcella Astor éles szemeivel elkapta!