Juliette szemszöge

Nevetés tört elő az ajkamon. Nem a jókedv nevetése, hanem valami hisztérikus és remegő dolog, ami az elmúlt percekben történt események okozta teljes sokkból fakadt. A hang szinte nyugtalanítóan visszhangzott a szobában, és amikor végre sikerült abbahagynom, a szavak minden szűrő nélkül buktak ki belőlem.

– Őrült vagy – mondtam, hevesen rázva a fejemet. – Életemben nem hallottam