Silas már ezer éve várt a rendőrőrs előtt, de Isoldének még mindig nyoma sem volt. Fogytán volt a türelme, így fittyet hányva az óvatosságra, bement, hogy megkérdezze az Isolde ügyével foglalkozó rendőrt. Ekkor tudta meg, hogy Isoldét már jó ideje szabadon engedték.

– A francba! – káromkodott Silas komor arccal, majd azonnal jelentette a fejleményeket Vivienne-nek.

– Sajnálom, Főnök. Ez mind az én