TESSA

Sikerült elmosolyodnom; halvány mosoly volt, de őszinte. – Köszönök mindent.

– Ezt már mondtad egyszer – mormolta tényszerű hangon, de mégis lágyan, szinte megnyugtatóan.

– Akkor elmondom még egyszer. – Nyeltem egyet. – Tudod, miután kijutottam a lakásból, te voltál az első, akit fel akartam hívni. – Nem tudom, mi késztetett arra, hogy ezt így kibökjem.

Némán a szemembe nézett. – Akkor miért