Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
VAUGHN
A szívem a fájdalom ígéretével vert. Súlyos, könyörtelen fájdalommal.
– De…
– Nincs de, Tessa.
Ekkorra már olyan közel léptem hozzá, hogy alig néhány centi választott el minket. A közelségünk nyugtalanította Tessát, ez rá volt írva az arcára. Ha kevésbé lennék rohadék, hátrébb léptem volna, de nem voltam az.
Ehelyett megragadtam a könyökét, és a kanapé felé tereltem. A fejemmel jeleztem, ho