Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

VAUGHN

A szívem a fájdalom ígéretével vert. Súlyos, könyörtelen fájdalommal.

– De…

– Nincs de, Tessa.

Ekkorra már olyan közel léptem hozzá, hogy alig néhány centi választott el minket. A közelségünk nyugtalanította Tessát, ez rá volt írva az arcára. Ha kevésbé lennék rohadék, hátrébb léptem volna, de nem voltam az.

Ehelyett megragadtam a könyökét, és a kanapé felé tereltem. A fejemmel jeleztem, ho