VAUGHN

– Nevet kell adnunk nekik – mondta Tessa, és a karjában lévő kiskutyát letette a nappalink padlójára. Zsebre vágtam a kezemet, és figyeltem, ahogy Ivy követi a példáját, mielőtt közvetlenül melléjük ült volna a földre. Míg a csokoládé színű a helyén maradt, az aranybarna körbeszimatolt, mielőtt kényelembe helyezte magát Ivy ölében. Sokkal bújósabb volt, mint a társa.

– Adhatok én nevet nek