Vittorio Del Carlo

– T— – Megtorpant, mielőtt kimondhatta volna a szót. Lehunyta a szemét, és felsóhajtott. – Tanulhatnék itt? Csak egy kicsit úgy érzem...

– Persze, *amore*. – Bólogattam lassan.

Tényleg azt hitte, meg kell kérdeznie?

– Biztos vagy benne?

Végigsimítom az ujjaimmal az ajkamat, és lassan megdöntöm a fejem. – Persze!

Tudtam, hogy kezd ingerültnek hangzani a hangom, amiért egyáltalán