**Lyra szemszöge**

„Érints meg, Apuci. Kérlek!” – suttogom rekedten.

„Imádom, amikor könyörögsz.” Ro, akarom mondani, Apuci ismét felmorog, és ezúttal az ujjaival félrehúzza a vékony anyagot, és lassan végigsimít a csupasz alsó ajkaimon. „Hmmmm, annyira nedves Apucinak!” – dorombolja, miközben az ujjai tovább oszlatják el a nedvességemet a virágom körül. A középső ujja megtalálja a csiklómat, és