***Hazel***

Jocelyn bámul.

Nem finoman. Nem udvariasan. Teljesen, leesett állal, tekintete csak úgy cikázik az asztalunk előtt álló két férfi között, mintha csak a semmiből materializálódtak volna.

Mindketten sötét öltönyt viselnek. Nincsenek jelvényeik. Nem mosolyognak. Az egyikük szoborként fonja össze a kezét maga előtt. A másik a padlót, a mennyezetet, a kijáratokat pásztázza – mindent, kivéve