***Gideon***

Lassan hátradőlök a székemben, a súly a mellkasomra nehezedik.

– Én nem szoktam ilyet csinálni – mondom halkan. – Nekem nincs... szükségem emberekre.

Max megvonja a vállát. – Mindenkinek szüksége van valakire.

– Én lecserélem az embereket – csattanok fel. – Ez így működik.

– És mégis – mondja, az üveg felé intve –, ő pótolhatatlan.

Nyelek egyet.

– Ő működtet mindent – motyogom. – A cé