Elodie szemszöge

Másnap reggel fogok egy tányér gyümölcsöt, és a kertajtó felé sétálok. Nyara kint ül, egy takaró van a lábára terítve, és egy kis tálca van mellette. Jobban néz ki, az arca visszanyerte a színét, és a haja, bár még mindig egy kicsit kócos, ragyog a kora reggeli fényben.

– Végre felébredtél – mondja, amikor meglát. – Már kezdtem azt hinni, hogy elfelejtettél.

– Anyámmal reggeliztem