Elodie szemszöge

Az este apró darabokban vánszorog. Anyám hangja halványan átszűrődik a falon. Garrick mélyebb hangszíne követi, egyenletesen és nyugodtan. Elégedettnek tűnnek. Meg tudom mondani a hangjuk ritmusából.

A szobámban maradok olvasni, amíg a sorok el nem kezdenek összefolyni. A gyomrom halkan panaszkodik, és rájövök, hogy dél óta nem ettem semmit. Félredobom a könyvet, felveszek egy pul