Elodie szemszöge

Mire a harmadik reggel eljött, a gyomrom ismét nyugtalan csomóba rándult.

Kaptam levegőt, de minden belégzés felületesnek tűnt. Anya folyton felém pillantott az asztal túloldaláról, próbált lazának tűnni, miközben minden falatomat leste.

– Ügyes leszel – mondta, és a kanalával a tálja széléhez koccintott. – Mindig is jó voltál a prezentációkban.

Kicsit megkavartam a zabkásámat. –