Elodie szemszöge

– Kiernan... – leheltem, bár magam sem tudtam, mit akartam mondani.

Mély hang szakadt fel belőle, ami végigvibrált a torkán egészen a csontjaimig – félig önuralom, félig megadás. – Elodie – suttogta, mintha a nevem olyasmi lenne, amihez nem szabadna hozzáérnie, de képtelen lenne megállni, hogy mégis felé nyúljon.

A pulzusom olyan erősen dörömbölt, hogy elnyomta a saját gondolataim