Elodie szemszöge

Persze, hogy pont a mai napot választotta a vidámságra.

Megköszörültem a torkom, próbálva megnyugtatni a szívverésemet. – Igen, anya. Fent vagyok.

– Remek! A reggeli majdnem kész. És kérlek, szólj Kiernannak, amikor lejössz. Azt hiszem, elaludt.

Elaludt.

Aha. Valószínűleg azért, mert tegnap este megszállott idiótákként smároltunk a falánál. Nyeltem egy nagyot.

– Rendben – mondtam,